Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 25 (144. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
3143 A bizottsági ülésen és a bizottság tagjai részéről az is elhangzott többek között, hogy megfelelő garanciák mellett azért egy kiszámíthatóságra van szükség, ami természetes, és ennek a mértékét meghatározni, és a garanciának a mértékét meghatározn i rendkívül nehéz, éppen ezért számszaki meghatározás nem is történt a bizottsági ülésen. Már csak azért sem történt, mivel ennek a felmérésnek természetesen ma még nem tudjuk az eredményét. Éppen ezért, amikor megfogalmazta a bizottság azt, hogy a kormány megfelelő előkészítéseket és megfelelő felméréseket végezzen, azt azért tette, mivel nincs jelen pillanatban konkrét információnk arról, hogy mekkora kört milyen mértékben, a termelőket milyen mértékben sújthatja ez a kérdés. (9.10) Úgy ítéljük meg, hogy ezek a zavarok, amik nyilvánosságra kerülnek, csak a jéghegy csúcsa, mivel rendkívül sok olyan egyéb ügy van a mai agrárvilágban, ami se sajtónyilvánosságot, se egyéb vonatkozású nyilvánosságot nem kap. Ezt rendkívül fájlalom személy szerint is, nyugodtan mondhatom akár azt, hogy gyakorló gazdaként is. Éppen ezért azt gondolom, hogy a sajtó figyelmét kell felhívni azokra a termeltetőkre, azokra a felvásárló cégekre, amelyek bizonybizony a piacon olyan szereplőkké váltak, amelyek nem jelentenek garanciát a termelőknek. Megítélésem szerint ebben is előre kellene lépnünk, mint a bortörvénynél - erről volt szó korábban is , abban meghatározásra is került, hogy azok, akik bizonyos mértékű csalásokat, sikkasztásokat és ilyen jellegű hamisításokat végeznek, azokn ak a neve, a listája nyilvánosságra kerül. Úgy ítélem meg, hogy feltétlenül szükség lenne a mezőgazdaság egyéb köreiben is nyilvánosságra hozni ezeket a felvásárlókat, termeltetőket, akik a termékekért fizetni nem tudnak, illetve netalántán nem is akarnak. Mindent összevetve, úgy ítélem, úgy ítéljük meg, hogy a benyújtott országgyűlési határozati javaslatra feltétlen szükség van. Nagyon örülök annak is, hogy sürgősségi tárgyalással tárgyalja a parlament, mert ahogy már korábban is megfogalmazódott, a betaka rítás ideje következik nemsokára, és a mezőgazdaság egy olyan pályára áll az év közepétől, második felétől, amikor igazi piaci szereplővé fog válni. Tudjuk, hogy elég komoly gondok vannak a termelés különböző oldalain, gondolok itt a belvíz- és árvízhelyze tre; ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról a komoly aszályról, ami jelen pillanatban az ország különböző pontjain sajnos tombol. Éppen ezért úgy ítélem meg, hogy a mezőgazdaság különböző termékpályáin rendkívül sok gond és probléma adódhat. Ezt nem a kormányzat munkájának a kritikájaként mondom, hanem egyáltalán a mezőgazdaság speciális helyzetéből fakadóan. Ezek a kérdések az elkövetkező hetekben, hónapokban akár föl is pöröghetnek, ezért szükséges az, hogy ezt az országgyűlési határozatot minél hama rabb olyan mederbe próbáljuk zárni, olyan garanciákat és feltételeket szabni, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezeket a piaci zavarokat minél jobban kiküszöbölhessük és lezárhassuk. Természetesen naivnak nem szabad lennünk. Megítélésem szerint mindig lesznek a piacon olyan kereskedők, olyan szereplők, akik megfelelő módon próbálják a gazdák, a gazdálkodók nehéz, szorult helyzetét, piaci zavarait, pénzügyi nehézségeit kihasználni, és ez nem zárja ki azt, hogy sajnos lesznek továbbra is olyan személyek, lesznek olyan felvásárlók, akik az árukért nem fognak fizetni. Van egy másik felelősségi kérdés is, amiről, azt gondolom, feltétlen szükséges beszélni, ez pedig az a termelői magatartás, ami nélkül hiába próbálunk akármilyen törvényt vagy országgyűlési hat ározatot hozni, már csak azért is, mert tudjuk, hogy a piacon - ha szabad így fogalmazni - kettőn áll a vásár: egy felvásárlón és egy termelőn, tehát egy eladón és egy vásárlón. Éppen ezért az a magatartás, ami részben elharapózott a magyar mezőgazdasági t ermékértékesítés területén, ami részben kihasználja a termelők nehéz, súlyos anyagi helyzetét, ez egy dolog, azt hiszem, ezen mi nem nagyon tudunk változtatni. A mi kötelességünk, országgyűlési képviselők kötelessége talán inkább az lehet, hogy felhívjuk a zoknak a termelőknek a figyelmét, akik akár mint új gazdálkodók, új vállalkozók kerülnek ebbe a körbe. Ők sajnos még nem tapasztalták meg azt, amit mi már jó pár alkalommal megtapasztaltunk: vagy elveszett a pénzünk, vagy olyan fedezetlen váltót kaptunk, a mit tőlünk számítoltak le - erről
