Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
3133 Köszönöm szépen . ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány nevében megadom a szót Varga Mihály politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr! VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Ígérem, nem é lek vissza a türelmükkel, és nem fogom a rendelkezésemre álló időt teljes mértékben kihasználni, hiszen Bauer Tamással azt a vitát folytatjuk, amit 1990ben már elkezdtünk. Még nagyon jól emlékszem, hogy 1990ben a Beszélő talán július 4i számában Bauer T amás megírta azt a híres cikkét, miszerint az SZDSZ a Fidesz miatt vesztette el a '90es választásokat. (Bauer Tamás: Nem erről szólt a cikk.) Kedves Tamás, majd el fogom neked akkor postán küldeni azt a cikket, megvan, gondolom, neked is megvan. Azóta dat álódik a Fidesz mint ördögi, sötét erők ügynökének szerepe, és ezt még akkor is hozzá kell tennem, ha volt olyan időszak, amikor úgy éreztük, hogy talán a pártjaink egy kicsit azonosabban gondolkodnak bizonyos kérdésekről. Bauer Tamás ekkor sem esett ki az ért teljesen a szerepéből, hiszen még emlékszem arra, hogy '9394ben is a Fideszről milyen különvéleménye volt. De azt gondolom, ez nem tartozik most az ön hozzászólásához, hiszen többékevésbé nyakunkba borította azt a szemetesládát, amit az ellenzéki pá rtok közül, elsősorban az SZDSZ részéről a sajtón keresztül ez a kormány az elmúlt két évben megkapott. Van ebben minden, van ebben jogállam féltése, van demokráciával való visszaélés, a demokrácia jogosítványainak csorbítása (Bauer Tamás: Így van.), szere pel ebben az autópályaépítés; minden, ami csak az elmúlt két évben valószínűleg elhangzott a parlamentben interpellációként vagy a sajtóban "botrányként", most megkaptuk. Erre nem tudok válaszolni, csak engedjen meg néhány megjegyzést, tisztelt képviselő úr. A jogállami keretekről: hányszor is emelt kifogást az Alkotmánybíróság '94 és '98 között a HornKunczekormány működésével szemben? (Dr. Hende Csaba: '96ig.) ' 94től '96ig. Nézzünk egy arányos időszakot, a két esztendőt! Tizenhárom alkalommal! Hány a lkalommal tette meg ezt az Alkotmánybíróság '98 és 2000 között? Kettő, összesen kettő alkalommal, tisztelt képviselő úr. Azt gondolom tehát, hogy ha valaki szólhatna annak érdekében, hogy a jogállamnak milyen lehetőségei voltak, és hogy a demokráciát vajon melyik kormány veszélyeztette jobban, akkor, azt gondolom, nem a polgári kormányról kellene itt beszélni, hanem inkább az előző kormányról, de ezzel nyilván ön is tisztában van. Azt gondolom, hogy a parlament működésével kapcsolatban is nyilván másképpen látunk különböző dolgokat. Még emlékszem arra az időszakra, amikor a Tocsikügyet vizsgáló bizottság jelentése elkészült, valószínűleg ön is emlékszik, tisztelt képviselő úr, az egy olyan kilúgozott jelentés lett, amely szinte semmit nem tartalmazott. Emlé kezzünk vissza arra, hogy milyen vita előzte meg ennek a jelentésnek az útjára bocsátását, és még olyan ügyekre is emlékszem, tisztelt képviselő úr, amikor pont a kormánytöbbség, az akkori kormánytöbbség, az SZDSZes, MSZPs kormánytöbbség akadályozott meg személyt abban, hogy bizottsági taggá váljon. Gondolom, Szabó Tamás ügyére még emlékszik (Bauer Tamás: Az kisgazda kezdeményezés volt.) , amihez lelkesen csatlakozott, a többi ellenzéki párt ellenében. Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy ebben a teki ntetben nincs mit egymás szemére vetnünk. Lehetne tovább folytatni a sort; autópályaügy: ön is teljesen tisztában van azzal, hogy nyilvánvalóan lehetőséget ad a közbeszerzési törvény arra, hogy nem kell tendereztetni ebben az ügyben. Elmagyaráztam már önne k, hogy hányas paragrafus, hányas bekezdés, hányas pontja, elmagyaráztam, hogy milyen jogosítványai vannak ebben az ügyben a kormánynak, több interpellációra és kérdésre adott válaszban. Még egyszer azt tudom mondani, amit tegnap is mondtam, tisztelt képvi selő úr, az ön mármár klasszikusnak számító, napirend utáni felszólalásának a címét mondva önnek: forduljon meg! Ne álljon háttal Európának, mert ön ezekkel a kérdéseivel, úgy érzem, sok esetben valóban azt a
