Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A számvitelről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP):
3126 Az 1991. évi XVIII. törvény is ezt a célt tűzte ki, ezáltal szükségessé vált volna a magyar számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos, ez az elmúlt tíz év alatt nem valósult meg, sőt még hivatalos f ormában kezdeményezés sem történt ez irányban, ezért aztán az elmúlt közel tíz év alatt a számviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett. A módosítások általában a gyakorlatban felvetett új és újabb problémákat próbálták mindig utólag törvénymó dosítással rendezni. E módosítások nagyobbik részét sztenderdekben lett volna indokolt szabályozni. A számviteli törvény így egyre nagyobb, egyre részletesebb lett, szinte áttekinthetetlenné vált, elveszítve ezzel korábbi kerettörvény jellegét. A fenti gya korlattal speciális szakmai kérdések kerültek a parlament elé - most is odakerült , tovább terhelve az amúgy is feszített jogalkotási munkát. Véleményem szerint ezt a folyamatot meg kell állítani, és vissza kell térni abba a mederbe, hogy a parlament csak az elvi keretekkel foglalkozzon, míg a szakmai testületek dolgozzák ki a részletes szabályokat. Ami az előttünk lévő T/2517. számú törvényjavaslatot illeti, alapvető koncepcionális különbség van az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat és a Magyar Kö nyvvizsgálói Kamara álláspontja között, mely szerint szerintük a számviteli törvénynek viszonylag rövidnek, elveket magában foglaló kerettörvénynek kellene lennie. A részletes szabályozást a szakemberekre kellene bízni, azaz a nemzetközi gyakorlatnak megfe lelően a számviteli sztenderdekben előírni. A pénzügyminiszter előterjesztésében benyújtott törvényjavaslat részletes, mindenre kiterjedő szabályozást tartalmaz, a maga elrettentő 150 oldal terjedelmével, közel 180 paragrafusával. Ezen szabályozás egyik fő hibája, hogy az élet nem áll meg, a gazdasági eseményeket, fogalmakat nem lehet e törvényhez igazítani, mert új és új problémák, új és új fogalmak merülhetnek és merülnek fel, mint az elmúlt időszakokban is. Ezt az elmúlt évek gyakorlata is igazolta. A sz ámviteli törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság érzete is. Ez a veszély a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is fennáll. A részletes szabályozás hátrányos a kisvállalkozások számára azért is, mert olyan tömegű információból kell kiválasztani a saját magukra érvényes és használt kis részt, melyek számukra általában érdektelenek, bonyolultak, ezzel is nehezítve az eligazodást a törvényekben. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara illetékes bizottsága az új számviteli törv ényjavaslatot áttanulmányozva a következő véleményt alakította ki. A törvényjavaslat abból a téves álláspontból indul ki, hogy a számviteli információs rendszer lelke a beszámoló és a könyvvezetés. E tekintetben is nagy a törvényjavaslat hiányossága, olyan elméletileg és módszertanilag helytelen fogalmakat és fogalomtartalmakat használ, amely alapján a számviteli információs rendszert meghatározni és értelmezni nem lehet. Például a továbbiakban sem tudjuk megmondani - és nem is mondja meg a szabályozás , h ogy mit ért a kettős, illetve az egyszeres könyvvezetés alatt, mert nem ismerteti ezek tartalmi meghatározását. A számviteli törvénytervezet benyújtása megelőzi az államháztartás elszámolási rendszerének változásait, az adótörvénykorrekciókat, ezen belül külön kiemelten a társaságiadótörvény várható változását, ezért fennáll a veszélye annak, hogy azok elfogadása után a számviteli törvény lényeges paragrafusait ismét változtatni kell. A javaslat nem veszi figyelembe, hogy a könyvvizsgálói kamara immáron m egkezdte a nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdek honosítását, és a 2000es gazdasági év könyvvizsgálatától kezdődően kötelező alkalmazását írta elő tagjai számára. Tehát az a furcsa ellentmondás állt elő, hogy 1991ben kerettörvény került elfogadásra a sz tenderdek kidolgozása nélkül, most viszont, amikor a közeljövőben a sztenderdek honosítása várható, ezúttal olyan részletes szabályozást tartalmazó javaslat került elénk elfogadásra, amely egyáltalán nem minősíthető kerettörvénynek. A törvényjavaslat sem s zellemével, sem szabályainak megfogalmazásával nem tükrözi a nemzetközi normák alapján kialakított és elfogadott nemzetközi könyvvizsgálati sztenderdekben foglaltakat, sőt esetenként mind tartalmában, mind fogalmi meghatározásában ellentétes a
