Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓTH ANDRÁS - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
3106 valamit kifelejtek. Ugyanakkor természetesen a dicsérő szavakra nem fogok reagálni, ízléstelen is lenne, idő sincs rá. Mindazonáltal két rövid, előzetes megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy amikor az uniós elismerésről beszélünk, kétségkívül felmerül az a kérdés, hogy itt kinek az érdeméről van szó. Nagyon nagy hangsúllyal szeretném azt leszögezni - be nne van az éves jelentésben is, de hadd mondjam el ezt most élőszóban is , hogy ezt az érdemet magamnak természetesen semmiképpen nem igényelném, és illő tisztelettel, de ezeket a dicséreteket elhárítanám, azért, mert ez nem az én érdemem, ez a mostani ko rmányzat, az előző kormányzat, a mostani parlament, az előző parlament, egészében a Magyar Köztársaság elismerése, nem pedig egy személyé. Elhangzott itt Sólyom László neve; én még legalább tizenöt nevet tudnék ezzel kapcsolatban felsorolni, és külön meg k ellene említenem az Igazságügyi Minisztériumban, a Belügyminisztériumban, a rendőrségen és a központi közigazgatásban dolgozó kiváló adatvédelmi szakértők hosszú névsorát. Ez lenne az első megjegyzésem. A másik megjegyzésem viszont az, hogy engedjék meg... Természetesen nekem a saját szavaimért kell jótállnom, nem másokéért, és az értelmezés teljesen nyitott, de amikor egy adatvédelmi biztos és információszabadságbiztos beszámolója egyik fejezetének az a címe, hogy: "A titok éve", ez egy kétarcú megállapít ás. Ez a cím egy Janusarcú dolog. Egyfelől valóban bírálat, természetesen a kormány bírálata is, mert amikor az információszabadságbiztos azt mondja: a titok éve, az bírálat. A másik oldalon meg amikor az adatvédelmi biztos mondja azt, hogy: a titok éve, az nem feltétlenül bírálat, hiszen a személyiség jogainak a biztosítása a személyes titkok biztosítását jelenti. A címben így tehát nem egy elmarasztaló értékítélet jelent meg az én elképzelésem szerint. Hende államtitkár úr szavaira azért nem óhajtanék r eagálni, mert azokkal egyetértek, ezért nincs okom ahhoz megjegyzéseket fűzni. Ivanics István képviselő úr a gazdasági bizottság nevében tett néhány megjegyzést. Ezek közül a megjegyzések közül, amelyek valójában nem voltak bíráló jellegűek, arra szeretnék reagálni, hogy a banktitokkal kapcsolatos gondolata az én előadásomban is felmerült, és én azt gondolom, van remény arra, hogy a banktitok bizonyos értelemben vett korlátlanságát törvényhozási úton oldani lehet, ami persze nem a banktitok megszüntetését j elenti, hiszen azt senki nem akarná. Ha megengedik, Rubovszky képviselő úr felszólalásával kapcsolatban mondanék néhány szót, és itt hadd köszönjem meg - ez talán szokatlan egy kicsit - a hozzászólások mindegyikét, amelyek - nem tudok másképp fogalmazni - rendkívül intelligens hozzászólások voltak, azok is egyébként, amelyek bíráltak engem. Rubovszky képviselő úr hozzászólásához: van néhány dicséret is abban, amit ő mondott, amit az egydimenziós alávetettségről és az információszabadság iránti pusztán verbá lis igényről mondott, idézve az én szavaimat is, ezekkel természetesen egyetértünk. Ami a kritikájának az először kevésbé éles, a második felszólalásában talán egy kicsit élesebb megfogalmazásában elhangzott, az az, hogy aktivista vagy esetleg hatáskörtúll épő lettem volna a '99es vizsgálataim során. Erre azt tudom mondani, hogy ha aktivista lennék, akkor annak a törvénynek az aktivistája lennék, amelynek az alapján dolgozom, és minden alkalommal nagyon aggályosan vizsgáltam a hatáskör meglétét, illetőleg a határait. Meg kell mondjam - bár természetesen tévedhetek , hogy nagyon vigyáztam arra, hogy ne lépjem túl a hatáskörömet; másfelől viszont az ténykérdés, hogy maga a magyar információszabadságtörvény és bizonyos vonatkozásában az adatvédelmi törvény is meglehetősen radikális. Tehát akkor, amikor nem veszi ki például a vizsgálódásom lehetőségének a köréből, mondjuk, a kormányt vagy a titkosszolgálatokat, akkor nekem ezeket a vizsgálatokat el kell végeznem. Rendelkezhetne úgy is a törvény, hogy korlátozza a jogaimat, de amíg ezt nem teszi, addig, azt hiszem, én a törvény szerint jártam el, konkrétabb ellenvetések esetén esetleg jobban is meg tudom majd védeni az álláspontomat. A Postabank, a kormányülések és a Kriminális esete merült fel itt mint az aktivi zmus megnyilvánulása. (16.40)
