Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
32 Köszönöm szépen, képviselő úr. Keller László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Pár t képviselőcsoportjából. Öné a szó. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából hosszabban szerettem volna ehhez a témához hozzászólni, de most már Gémesi képviselőtársam a harmadik hozzászóló, ak i adományról beszél az 1 százalék kapcsán, és nem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá, hogy ez nem adomány. Ez nem a polgárok pénze, hanem az állam pénze, amiről a polgár eldöntheti, hogy az állam milyen célra fordítsa. Tehát amikor - Béki Gabriella képvi selőtársam is azt mondta - a bizottság tulajdonképpen az adományozók kedvére apellált, nem az történt, hanem az, hogy bővíti azt a listát, amiről rendelkezhet a polgár. Azt gondolom, az lenne a fontosabb, hogy arra találjunk megoldást, hogy a polgárok adom ányozó kedvét próbáljuk serkenteni, hiszen akkor tudunk többletforrásokat bevonni a rendszerbe. Mert most, ha költségvetési szempontból nézzük a kérdést, akkor az állam valamilyen feladata terhére meg tudja finanszírozni az 1 százalékos rendelkezés nélkül is ezt a kiemelten fontos célt, hiszen abban nincsen közöttünk különbség, hogy indokolt és célszerű, mindenképpen költenie kell az államnak erre a célra, a sportcsarnok újjáépítésére. De még egy dolgot mondott Gémesi képviselőtársam: konkrét, határozott cs elekvési programra van szükség. Még ide se hozta a parlament elé a kormány ezt a konkrét, határozott cselekvési programot, közben a bizottság pedig megfogalmazott egy olyan időintervallumot, ami alatt nem is biztos, hogy indokolt ez a rendelkezés, vagy leh et, hogy hosszabb időre lenne indokolt (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rendelkezés. Majd egy kicsit később hosszabban... ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Juhász Gábor képviselő úr kért ugyancsak két percben le hetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. JUHÁSZ GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Arra szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtá rsaimat, hogy amikor az eredeti javaslat megfogalmazódott a hely szellemének megfelelően, azt gondolom, hogy mindenkit áthatott a tenni akarás. December közepén voltunk, és még valóban friss élményekkel, egy melegtől összerogyott fémszerkezet látványa után tette mindenki ezt a javaslatot, azzal együtt, hogy példás gyorsasággal az Ifjúsági és Sportminisztérium különböző képzeletbeli zsebeket nyitott, ahová az állampolgári felajánlások azon nyomban meg is érkezhettek. Ugyanakkor látva azt a vitát, amely kiala kul, szeretnék emlékeztetni arra, hogy nekem úgy tűnik - a mai mindennapi tévéreklámokat nézve , ez egy központi ügy lett menet közben. Bár nem értek egyet Rozgonyi képviselő úrral, aki azt mondta, hogy mindenért kalapol a kormányzat vagy a parlament, his zen ez nem kötelező jellegű; tehát ilyen szempontból, ami az önkéntes hozzájárulást illeti, elfogadom, hogy egy fontos cél - bár Keller Lászlónak igaza van, ez egy átengedett, az állampolgár döntésére bízott adóforint valójában, amit ide felajánl , tehát úgy gondolom, hogy adakozni ma is lehet nagyon sok helyre annak, aki akar. Ugyanakkor szeretnék arra is emlékeztetni, hogy már megéltünk olyan nagy nemzeti beruházást is, aminek már neki is fogtak, és ehhez képest mégis menet közben képes volt arra, hogy l eálljon, néma mementóként emlékeztetve minden, a téren járó embert arra, hogy ezek nem örök érvényűek. Vagyis csak azt akarnám mondani, hogy jövőre ez egy olyan cél lesz, amikor az állampolgár dönthet, hogy felajánljae az 1 százalékát, ami egy induló nagy beruházás elsőéves üteme vége felé jár úgy, hogy a kormány valahonnan előirányzott már rá 23 milliárd forintot. Tehát úgy gondolom, hogy legalábbis az a ma nemesnek ható eszmeiség, hogy majd az állampolgárok jelentősen hozzájárulnak, a jövő év januárjának fényében (Az elnök csengője
