Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3097 érde k magasabb szintű az egyéni érdekeknél, míg az adatvédelmi biztos úrnál ez az értékrend, sajnos, fordított. A probléma az, hogy az adatvédelmi tevékenység az állami szervek működésének egymás közötti elszigetelésére irányul. A MIÉP képviselőcsoportja ezzel a koncepcióval nem tud egyetérteni, mivel mi az állami szervek közötti információs együttműködés fejlesztését és korszerűsítését javasoljuk, az akadályozást pedig ellenezzük. A fent felsoroltak miatt, amely mellett még jó néhány konkrét példát fel tudtam volna hozni, de úgy gondolom, úgyis az általános elvek a döntőek, az adatvédelmi biztos úr beszámolóját a Magyar Igazság és Élet Pártja nem tudja elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Asszony, Biztos Urak! Hozzászólásomban elsősorban az adatvédelmi biztos úr beszámolójának egy kérdéskörév el, a közérdekű adatok nyilvánosságával foglalkoznék. Nagyon fontos összefüggésre világít rá az a mottó, mely "A titok éve" című I. fejezet élén található, az a Simmelidézet, amellyel ez az elemzés kezdődik, amely szerint "A titok a kivételesség érzését k ínálja. A minden valósat és jelentőset elfedő titkosságból fakad az a tévedés, hogy minden, ami titokzatos, az fontos és lényeges." Az állam történeti fejlődését eddig az jellemezte, hogy működésének szinte minden lényeges mozzanata, miként erre a Simmeli dézet is utal, titkos és átláthatatlan volt nemcsak a kor embere, hanem nagyon sokszor az utódok számára is. Ez nem az állam XIXXX. századi változásainak következménye, hanem mindvégig ez jellemezte ezt a szervezetet. Ha hihetünk, persze nem szó szerint, de lényegét tekintve Proust "Fáraó" című művének, amely természetesen egy irodalmi mű és nem egy történelmi forrásanyag, aszerint az óegyiptomi labirintus falára az volt írva: "Jaj az árulónak, aki az állami titok nyomára akar jutni, s kezét szentségtörőn az istenek kincseire emeli!" Ez volt a helyzet egészen a XX. század második feléig, amikor is megjelentek harmadik generációs emberi jogként az információs jogok, s nagyon lassan bekerültek az újabb alkotmányokba az információszabadságot legalábbis elvi sz inten deklaráló szakaszok. Még olyan alkotmány is, mint az 1949es bonni alaptörvény, a híres Grundgesetz csak annyit mond, hogy az általában mindenki számára megismerhető adatokat nem lehet senki elől elzárni. Az 1993ban sokadszor módosított belga alkotm ány is csupán annyit ír elő, hogy a közigazgatási iratok nyilvánosak, hacsak ezt valamilyen törvényi korlátozás nem zárja ki, de nem garantálja általában véve a közérdekű adatok nyilvánosságát. Az 1989. évi XXXI. törvény, a gyökeres alkotmányrevízió Magyar országon a közérdekű adatok nyilvánosságát nemcsak alapvető jelentőségű alkotmányos jogként deklarálta, hanem egyben minden más jogot korlátozó intézményt, az államtitkot, a szolgálati titkot és egyéb titkokat, amelyek közérdekű adatokra vonatkoznak, ennek rendelt alá. Ennek következménye az, amit olvashatunk az 1992. évi LXIII. törvényben, de az is, ahogyan az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény szabályozza az államtitokká, illetőleg a szolgálati titokká minősítés folyamatát. Ennek következtében áll elő az helyzet, hogy államtitok csak az az adat lehet, amely egy speciális minősítési eljáráson esik keresztül, amelyet kizárólag a minősítésre feljogosított minősít államtitokká, s amely adat beletartozik az államtitokköri jegyzék körébe, mely egyébként 149 pontot tartalmaz, tehát nem egy szűk körre korlátozza azokat az adatokat, amelyek államtitokká nyilváníthatóak. Végezetül az államtitokká nyilvánításnak van egy negyedik feltétele is, mégpedig az, hogy a titokköri jegyzékben fels orolt adatok idő előtt történő nyilvánosságra kerülése,
