Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3091 Az adatvédelmi biztos úr beszámolója nézetem szerint számos problémával terhelt. Mindenekelőtt azért, mert a beszámoló azt igazolja, hogy az adatvédelmi biztos bizonyos esetekben nem tartotta magát távol a politikai küz delmektől, sőt azokba vitatható módon beavatkozott. A beszámoló 19. oldalán jelzi, hogy vita alakult ki közte és a belügyminiszter, illetve a nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszter között. A miniszterek egybehangzóan azt állították, hogy "az a datvédelmi biztosnak nincs joga arra, hogy azt állítsa, egy minősítési jelzéssel ellátott irat minősítése nem történt meg". A tárca nélküli miniszter szerint az adatvédelmi biztos véleménye még a jogbiztonságot is sérti. Az adatvédelmi biztos ezzel szemben azt adja elő, köztudott, hogy ő nem először teszi ezt, illetve azt is előadja, köztudomású, hogy az adatvédelmi törvény igen erős jogokat ad részére, amely addig terjed, ha a minősítést indokolatlannak tartja, a minősítőt a minősítés megváltoztatására vag y megszüntetésére köteles felszólítani. És ez igaz is, ez teljes mértékben igaz. Csak azt a jogot nem adja az adatvédelmi biztosnak, hogy önmaga legyen bírája az ügynek, és ő maga döntse el, hogy fennálle ez a védelem vagy nem áll fenn, mert ez már a bíró ság joga. A "saját érdek"ből kiderül, hogy végképp nincs ilyen lehetőség, hiszen azok az érvek, amiket az adatvédelmi biztos úr előad, ezt egyértelműen igazolják. Ha ugyanis az előbbi érvekből következően nem volt jogszerű az államtitoknak a minősítése - ami lehetséges , ebben az esetben a törvény világosan rendelkezik, a 26. § (4) bekezdése megadja a bírósághoz fordulás jogát, és majd a bíróság jogosult ezt a tényt megállapítani. Ez az, ami nézetünk szerint az adott szituációban elmaradt. Ezért sajnálatt al meg kell állapítani, hogy az említett ügyben az adatvédelmi biztos - nézetünk szerint - törvényt sértett, s mindezt egy erős politikai vita középpontjába került küzdelemben tette, ami bizony - megítélésünk szerint - hiba volt. Azt sem lehet elhallgatni, hogy a törvény értelmezésében az adatvédelmi biztos úr nem mindig egy mércével mért, hiszen az előző esetnél úgy érvelt, hogy ha egy titokvédelmi szabály a minisztert ruházza fel egy joggal, akkor ennél alacsonyabb minősítési joggal rendelkező személy szá mára nem adhatja át a miniszter a rá ruházott jogot. Mindeközben azonban az adatvédelmi biztos saját jogkörét aggálytalanul átruházhatónak tartja munkatársaira. Lehet, hogy jó lenne, ha ez így lehetne, de ehhez törvényt kellene módosítani. A beszámoló 41. oldalán leírtak azt igazolják, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége során igyekszik háttérbe szorítani a bíróságok szerepét, és a következőket adja elő: a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény érvényesülésének fő biztosítéka az adatvédelmi biztos mint független, csak a törvénynek alárendelt parlamenti ellenőr intézménye. Ehhez képest az idézett törvény 21. §a kifejezetten a bíróságot emeli ki és helyezi előtérbe, egyébként teljes mértékben a ha zai jogrendszerrel egyezően és illeszkedően, és értelemszerűen nem az adatvédelmi biztos hivatalát, hiszen az más rendeltetésű. Tisztelt Ház! Az, hogy a kritikai észrevételeket elmondtam, távolról sem azt jelenti, hogy a Független Kisgazdapárt ennek a besz ámolónak az öt fejezetét mindezen hibákkal terhelten is nem tartaná elfogadhatónak. Megítélésünk szerint ugyanis ebben kifejezetten alapos és jó munkarészek vannak. De nem tartanám korrektnek és tisztességesnek, ha az észrevételeinket nem itt mondanánk el, hanem valahol máshol. Ha nem tartanánk alkalmasnak ezt a beszámolót, annak már jó ideje hangot adtunk volna. Meggyőződésünk szerint ezt a beszámolót el lehet fogadni, mert alkalmas. De az talán nem hiba, ha ezen javítani is lehet. Tisztelt Ház! Az a fejez et, amelyet előttem már Rubovszky képviselő úr is érintett, pár rövid mondatot még megér. Ha jól emlékszem, ez a VI. fejezet. Ezt hiba volt beletenni ebbe a beszámolóba. Ez lehetett volna valamiféle sajtónyilatkozat, sok minden lehetett volna, de semmiképp en nem a beszámoló tárgya. Még inkább hibának gondolom azt, hogy nem volt jó ízű a VI. fejezetben sok minden mellett az, hogy az érvek alátámasztására ellenzéki képviselők felszólalásait idézi a biztos úr. Ellenzéki képviselők felszólalásait most is lehet majd idézni, mert
