Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az adatvédelmi biztos beszámolója, 1999, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
3088 S tegyem ezt egy olyan parlamentben, amely véleményem szerint némiképpen detronizálta az argumentálásnak ezt a módját, azáltal, hogy a szimbolikus politikai megnyilatkozások elsőbbs ége, a sértés a lényegi eleme, és hogy szakszerű kérdéseket is sokszor a hatalom, és nem a bizonyítás ereje dönt el. Másodszor szeretném figyelmükbe ajánlani a beszámoló reflektivitását, azt, ahogyan a partnereit reagálja, ahogyan kérdésekre válaszol a biz tos, és ahogy önmagára is reflektál, időnként nem kis öniróniával. Egy olyan kormányzati felfogás és gyakorlat viszonyai között, ami az önreflexiót gyengeségnek tartja, összes megnyilatkozása nélkülözi az önmagára vonatkozó egybevetés, a történetiség mozza natát, és így mindig a kinyilatkoztatás és a cáfolhatatlanság erejével látszik szólni. Ereje tehát a gyengesége, nem engedi elvitatni a legitimitását - ahogy azt egyébként demokratikus felfogású hatalomgyakorlóknak tanácsolják , azzal, hogy elébemegy az i lyen kritikáknak. A biztos jelentése nem személytelen, nem is szenvtelen, de ez erény, mert a személyesség nem a jogértelmezésben, hanem az általánosításban, erőfeszítéseinek eredményével összefüggésben jelenik meg. És végül: megjelenik benne a filozofikus elmélyültség és a praktikus javaslatok harmóniája is. Engedjék meg, hogy illusztráljam a megállapításaimat. 1. A Kriminális című hetilapban közölt dokumentumok államtitokká minősítéséről vagy minősítésének jogszerűségéről vívott duellumot idézném. "A bizt os álláspontjának veleje: a közölt dokumentumok jogszerű minősítése nem történt meg, ezért minősített iratoknak nem tekinthetők." Ez egy evidencia. "A miniszteri ellenvetéstől sem tagadható meg az elmeél, álláspontom szerint a minősítési eljárás alaki, for mai hibái önmagukban nem alapozhatják meg a minősítés érvénytelenségét." Kivéve, ha a minősítés nem ment végbe, vagy nem történt meg. A másik miniszteri vitapartner végkövetkeztetése személyes, amire a biztos esetlegesen hibás verdiktje sem adhat alapot sz erintem, és ez így hangzik: "Az adatvédelmi biztos túlterjeszkedett hatás- és jogkörén." A biztos válasza: "A jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető helyzet alakulna ki, ha a jogalkalmazó közigazgatási szervek még az egyértelmű törvényszöveg esetén is logik ai, módszertani vagy történeti jogértelmezésbe kezdenének, és a saját érdekeiknek megfelelően meg kívánnák fejteni a jogalkotó szándékát." Ez a clare et distincte descartesi elve. És a biztos hozzáteszi azt is: "Az Országgyűlésnek felelős adatvédelmi bizt osként azt is vissza kell utasítanom, hogy a jogellenes minősítéssel kapcsolatban kifejtett álláspontomat úgy értékelje, hogy döntésem és annak nyilvánosságra hozatala veszélyezteti a jogbiztonságot." Önérzetes válasz - állapíthatom meg , és mint ilyen, s zemélyes természetű. Mégsem személyes purparlé álláspontja - az államhatalom intézményi ellenőrzésének demokratikus joga, a közhivatali szuverenitás igénye nyilatkozik meg benne. Azt pedig, hogy "bátor" mint jelzőt nem használom, mert ha ezt kockáztatnám, akkor azt feltételezném, hogy fennforog a szuverenitás korlátozásának szándéka, és ilyen következtetés levonása távol álljon tőlem. 2. Az ombudsmani jelentés reflektivitásával kapcsolatban elmondanám azt, hogy a pengeváltás élménye nem múlik el az ombudsma nban nyomtalanul. "Nem azt nézik" - mondja - "hogy milyen anomáliákkal szemben próbál küszködni az adatvédelmi biztos, hanem azt látják, hogy van egy független intézmény, és ez bírálja a kormányt, bírálja a piac hatalmasságait, és úgy látszik, hogy nem tel jesen esélytelenül." Ez utóbbi megjegyzés nem öntömjénezés, ez esetben az "eredménytelenül" terminus kínálkozna ide, a viszonyok minősítése, amelyek között a biztos funkcióellátása nem esélytelen. Ez "laus Hungariae", ez Magyarország dicsérete, a magyarors zági közviszonyok dicsérete. "A demokratikus társadalomban a nyilvánosságtitkosság határát a lehető legpontosabban kell kijelölni" - mondja , "ez kétségtelenül némi erőfeszítést, munkát igényel, amit azonban csak a totális állam takaríthat meg." Itt az i rónia.
