Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1999. január 1-je és december 31-e közötti tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
3070 médiaeseményekkel találkozik, akkor azt gondolná az ember, hogy a rendőrség negatív értelemben kitüntetett szerepe ennél jóval nagyobb. Meggyőz ődésem egyébként, hogy az igazi gondok nem a rendőrségen jelentkeznek; ott is jelentkeznek, de sokkal inkább jelentkeznek a települési önkormányzati világban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, amikor a statisztikának azt a részét nézzük, hogy a kisebbségi bizt os hány esetben fordul kezdeményezéssel vagy ajánlással valamilyen intézmény felé, ezeknek a száma egyébként 36, ebből a 36ból 20 települési önkormányzatok felé fordul. Tehát ha a számok belső arányait nézem, akkor látszik az, hogy a kisebbségi biztos még az esetszámokat illetően is nagyobb számban fordul a települési önkormányzatok irányába. Tehát ez jelzi azt, hogy leginkább ott jelentkeznek igazán azok a gondok, amelyek a diszkriminációval vagy a kisebbségi jogsértésekkel jellemezhetők. Fontosnak tartan ék kiemelni még egy számot: 117 esetben a kisebbségi biztos tájékoztatóval fordul a megkereső felé. Én a biztosoknak ezt a tevékenységét sokra értékelem, amikor a folyamat azzal zárul, hogy megmagyarázza az illetőnek azt, hogy mi a tényleges jogi helyzet, hová kell fordulnia, vagy megnyugtatja a jogkereső állampolgárt. Ha azt nézem, hogy ez a hét fejezet milyen gondolati síkon épül fel, akkor én is kiemelem azt, amit a kisebbségi biztos az expozéjában már megtett, mert jól kitapintható, hogy végül is két do logról szól ez az előterjesztés. Az egyik nyilvánvalóan a megkülönböztetés, a diszkrimináció problémája, a másik nagy kérdéskör pedig a kisebbségeknek a közéletben való részvétele. Az első a hangsúlyosabb felfogásom szerint, mert a diszkrimináció problémáj ából bontja ki gyakorlatilag a kisebbségi biztos a második témát is. Nézzük akkor ebben a sorrendben azokat a fontos megállapításokat, amivel, azt gondolom, egyetérthetünk, és amit a kisebbségi biztos tett! Fontos megemlíteni még azt is, amit ő kiemelt - e nnek én is hangsúlyt adok , hogy egy olyan ügyes csomagolásban tálalja elénk ezt az anyagot, hogy mindkét problémakör mögé odatesz egy nemzetközi eseményt, aminek alapján egy ilyen gondolati háttérként számunkra megmutatja ezeket a jelenségeket. A diszkri mináció vagy a megkülönböztetés kapcsán ez az az Európai Unió intézményeiben formálódó tervezet, ami kibontaná a diszkrimináció problematikáját, és ebben a gondolati síkban mutatja meg a kisebbségi biztos a magyar jogintézményeket, és tesz javaslatot arra, hogy felfogása szerint hol és milyen irányban kellene korrekciót tenni ezen a joganyagon. Érdekes az az eszmefuttatás, pontosabban: tanulságos az az eszmefuttatás, amikor a strasbourgi bíróság vagy a magyar Alkotmánybíróság a diszkrimináció fogalmát elemz i, sőt a kisebbségi biztos diszkriminációfogalmáról is képet kaphatnak az országgyűlési képviselők. Ezt követően kategorikusan a kisebbségi biztos gyakorlatilag arra az álláspontra jut - és ezzel alapozza meg a második témakört, amiről majd részletesebben szeretnék szólni , hogy önmagában az a tény, hogy a kisebbségi joganyag néha csak formális jogokat biztosít a kisebbségeknek - vagy a kisebbségeknek tíz év óta nincsen parlamenti képviseletük , önmagában ez a tény már diszkriminációra utaló tény, és itt az államnak kötelessége lépni ezekben a kérdésekben. A mérlegelés csak a tekintetben van, hogy hogyan töltse meg tartalommal ezeket a hiányzó jogintézményeket. Akkor részletesebben szeretnék szólni a második témáról, és ez a kisebbségek közéletben való rés zvétele. Itt a kisebbségi biztos - ahogy azt említettem - egy másik nemzetközi eseményre építi fel az egész gondolkodásának menetét, illetve ebbe ágyazza, és ez a Lunddeklaráció. Én is azt gondolom, hogy ez egy fontos nemzetközi jogi termék - lehet, hogy ez egy erős kifejezés , egy ajánlás, ami nincsen még benne a magyar köztudatban, még azok tudatában sincsen benne, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, ezért ez izgalmas olvasmány a parlamenti képviselőknek. Izgalmas olvasmány akkor, amikor a kisebbsé gek megoldatlan parlamenti képviseletének megoldásán kísérletezünk, ezért javaslom képviselőtársaimnak, hogy csapják fel ennek a deklarációnak a (2) bekezdését, ami a döntésekben való részvételről szól, és ott is a központi kormányzati szintű megoldásokat kínálja fel ez a deklaráció.
