Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
3059 hogy két kérdésben - egyik kérdésben egyébként a kormány j avaslatára történt Alkotmánybírósághoz fordulás - semmisített meg jogi normát, törvényt az Alkotmánybíróság, és mintegy 13 alkalommal az önök kormányzása idejére eső periódusban. De hogy konkrétan rátérjek az emberi jogi kérdésekre, úgy gondolom, hogy a ko rmány valamennyi jogalkotási aktusa az emberi jogok erősítése irányába hatott. Talán ott van köztünk különbség, hogy kinek az emberi jogait tekintjük elsődlegesnek, mert amikor például a büntetésvégrehajtási törvény módosítása sorra került és bizonyos ind okolatlan kedvezmények, bizonyos indokolatlan eltávozások lehetősége megvonásra került - épp azon sajnálatos események fényében, amikor is eltávozáson lévő elítéltek igen súlyos, élet elleni és megerőszakolásos cselekményeket követtek el , én úgy gondolom , hogy a potenciális áldozatok emberi jogait tartotta a kormány szem előtt. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Több képviselő jelentkezett kétperces felszólalásra. Először megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak. HEGYI GYU LA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mind Hargitai képviselő úr, mind Hende Csaba államtitkár úgy reagált a mondandómra, hogy ugyan mondta, hogy nem reagált volna külön, de ha már szóba került, akkor elnéző vagy megengedő mosollyal jellemezt e. Persze úgy gondolom, akik úgy érzik, hogy politikai meggyőződésük vagy múltjuk miatt bocsátják el őket a munkahelyükről vagy listáztatják őket a honvédségnél, a hadseregnél - ahogy erre a múltban, néhány hónappal ezelőtt sor került , azok persze nem mo sollyal szemlélik ezeket a tényeket. Ezzel együtt azt gondolom, az alapvető probléma az, hogy a rendszerváltozással együtt járó felszabadulásérzés nagyon nagy mértékben kikopott az emberekből, és nagyon nagy mértékben mind a magán, mind az állami munkahel yeken az emberek ismét félnek attól, hogy vagy betegségük, vagy más okok miatt, vagy bizonyos helyeken bizony, ahogy mondtam, politikai okok miatt veszélybe kerül a munkahelyük. Szeretném hangoztatni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a félelem egy olyan érz és, ahol nemcsak az objektív, hanem a szubjektív félelem is pusztító hatású. Ha tehát az emberekben egyszerűen fölmerül az a kérdés, hogy ez ismét számít, akkor nagyon nagy baj van, még akkor is, teljesen függetlenül attól a statisztikától, hogy milyen ará nyban követi a szubjektív félelmet objektív retorzió. És ha már szóhoz jutottam, akkor hadd mondjam el néhány mondatban, képviselőtársaim - itt sok szó esett a szegénységről , hogy ma itt a Kossuth téren, a falakon túl 5 órakor éppen a szegénység ellen fo gnak tiltakozni a legkülönbözőbb civil szervezetek. Azt gondolom, hogy ez a demonstráció nagyon nagy mértékben nem politikai demonstráció, nem pártok demonstrációja, hanem valóban a civil társadalom megmozdulása a szegénység mint jelenség ellen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda elnök asszonynak. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Azt gondolom, államtitkár úr, hogy az elnéző mosoly soha nem i ndokolt, hiszen ha egy képviselő mond valamit, akkor a kormány képviselőjének az a dolga, hogy mérlegelje azt, hogy a mondandójából mi az, ami a kormány számára tanulságul szolgál. Nem vonom kétségbe, hogy az emberi jogok törvényi megalapozásának volt egy aranykora. Ez az aranykor egyébként nem 1990ben kezdődött, hanem 1989ben, azzal a társadalmi konszenzussal - és ezt Bauer Tamás is így mondta , amely akkor létrejött a társadalom különböző szereplői között,
