Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 24 (143. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
3046 Örülök neki, hogy fölmerült - hiszen korábban is beszéltem erről - a büntetési gyakorlaton belüli helyzet, amelynek a vizsgálata valóban fontos kérdés. Felvetette itt az országgyűlési biztos asszony a következőt, és ez elgondolkodtató: vajon az elítélt, aki megbetegede tt, elsődlegesen beteg vagy elsődlegesen elítélt? Vajon elsődlegesen mint elítélt, gyógykezelésre szoruló, de változatlanul elítéltként kezelendő, avagy pedig mint beteg valami más elbánásban kell hogy részesüljön? Az én nézetem szerint erre van egy olyan jogintézmény, amely a kegyelmet jelenti; ami azt jelenti, ha valaki olyan mértékben beteg, hogy már elviselhetetlen számára az, amit az elítéltetés jelent, akkor itt a bírói út jelenik meg, amelyen belül a kegyelem az, amely megadja a megfelelő választ, de semmiképpen nem egyfajta olyan változás - és azt kell mondanom, az ítélettel szembeni változás , amely az ő belső helyzetéből következően megváltoztatná azt az egyébként egyértelműen jogszerű gyakorlatot, hogy a kezelést elítéltként kell kapja. Természet szerűen megfelelő kezelést kell kapjon. Fölmerült egy másik kérdés is, amelyet én nagyon fontosnak gondolok, ez pedig az idősek otthonával kapcsolatos kérdéskör. Itt szeretnék valamire külön rámutatni. A jelenlegi jogszabályi rendelkezés és a jelenlegi érv ényes törvényi rendelkezés egyértelműen behatárolja azt a kört, amelyen belül a vizsgálódás lehetséges. E körből - az én nézetem szerint nem helyesen - sajnálatosan ki vannak zárva azok a magánintézmények, amelyekben pedig meggyőződésem szerint az anomáliá k sokkal inkább előfordulhatnak, mint amiként ez az állami intézményekben történik. Igen, csakhogy a vizsgálódás az állami intézményekre terjedhet ki, a magánintézményekre nem. Hiszen ezt a törvény az én nézetem szerint nem teszi lehetővé. Ha pedig ez így van, akkor, úgy gondolom, eljutottunk a gondolatmenetem lényegéhez: a változtatás igényéhez. Tisztelt Ház! A hazai joggyakorlaton belül hét esztendő - amióta ez a jogszabály megszületett, lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó, sőt úgy gondolom, hogy biztosan nem jó - olyan nagy idő, amely időn belül már a változtatás igénye a gyakorlat alapján rendszerint fölmerül. Öt éve annak, hogy az ombudsmanok a tevékenységüket folytatják, és ebből számos olyan gyakorlati és a jogalkotás területén is levonandó következtet és adódik, aminek következtében át kell gondolni a törvényt, amely szabályozza az ombudsmanok gyakorlatát és működését. Az 1993. évi LIX. törvény 2. § (2) bekezdése arra utal, hogy a törvényalkotó szándéka szerint van egy általánosnak tekintendő ombudsman, és vannak részterületen működő ombudsmanok. Mindebből következően az ombudsmani gyakorlatnak az én nézetem szerint egységesnek kellene lennie. Ahhoz azonban, hogy egy egységes gyakorlat kialakuljon, világos és egyértelmű viszony kellene legyen az általáno s ombudsman és a részterületeken működő ombudsmanok között. Erre azonban a törvény megfelelő választ nem ad. Vannak ugyan elméleti elgondolások - amelyeket többek között én is magamévá teszek , amelyek értelmében a törvény szelleméből és betűjéből követke zően az országgyűlési biztos az, aki jószerével egy általános, minden területre kiterjedő feladattal és megbízatással rendelkezik, míg a részterületeken működő ombudsmanok lehetőségei behatároltabbak. (11.50) Ha nem így lenne - és ezt nyomatékkal szeretném mondani , joggal lehetne követelni, hogy legyen egészségügyi ombudsman, lehetne követelni, hogy legyen környezetvédelmi ombudsman, munkavédelmi ombudsman - és lehetne még ezt sorolni. Ebben az esetben azonban a rendszer már kezelhetetlen és szétesik, his zen nincs egy olyan egységes működési elv, olyan egységes működési rendező elv, amelynek mentén a működést fenn lehetne tartani. A törvény tehát nézetem szerint átgondolásra és számos pontjában változtatásra szorul. Van megfelelő pé lda: gondoljuk végig a Legfőbb Ügyészség működését, ahol a működés egyértelműen azt jelenti, hogy van egy egyszemélyi felelős, az egyszemélyi felelős helyettesei látják el azokat a feladatokat, amelyek egyegy részterületet felügyelnek. Nincs büntető legfő bb ügyész, és nincs polgári legfőbb ügyész, és nincs államigazgatást felügyelő legfőbb ügyész, hanem van a Legfőbb
