Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3008 előtt is nagy számú preventív letartóztatás tör tént. Magam nem láttam, ekkor már keresett a rendőrség, kerültem a nyilvánosságot. Idézem viszont a szemtanút, Zimándi Piuszt: "A nagygyűlést Kádár melletti kiállásnak minősítették, ezért nem akartam a hivatalos menetben menni. De kíváncsi voltam. Ezért 'm aszek' alapon egyedül kimentem a járdára. A pódiumon három hatalmas kép, Engels, Marx és Lenin. A pódium elé kipróbált kommunistákat helyeztek és soksok munkásőrt. A tömeg betöltötte a teret és a Dózsa György utat kétoldalt. Ahol én álltam, a Sztálin szob or mellvédéig értek. Igen érdekes érzés volt, látni elmenni a régi felvonulások színhelyén az embereket úgy, hogy a Sztálin szoborból csak két vascsonk maradt. Az emberek kezében piros és három színű zászlók - emberek, pártvezetők képeit nem vitték. Körülö ttem a tömeg egész idő alatt közömbös volt. Beszélgettek, újságot olvastak, nem tapsoltak, nem lelkesedtek. Úgy viselkedtek, mint akiknek muszáj volt eljönni, mint akiket kivezényeltek. A pódium előtti tömegből, magáról a térről felfeltört taps, de a körn yező emberek ritkán vették át, a Dózsa György úton lévők egyszer sem tapsoltak. Marosán vezette be és zárta a gyűlést. Ügyes demagóg. Kádár nem szónok, egyórás unalmas beszédet mondott, pontosabban olvasott." Hasonlóan számolt be Regéczy Nagy László később nekem a börtönben, aki angol diplomatákkal hivatalból, a követség alkalmazottjaként szemlélte az eseményeket. De néhány tízezer meggyőződésből is lehetett ott, hiszen 32 év múlva a népszavazáskor mintegy kettőszázezren szavaztak arra, hogy maradjon meg a munkásőrség és munkahelyen a pártszervezet. Ez is, az is törpe, erőszakos minoritás. De akkor végtelenül elszomorító volt. Budapesten kivégzik a fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélt Geczkó Istvánt és Alapi Lászlót. Győrben letartóztatják Szigethy Attil a országgyűlési képviselőt, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökét. A kádári hatalom öntudata és ezzel erőszakossága ugrásszerűen megnőtt. Sorba kezdik visszavenni azokat a kis engedményeket, amelyeket félelmükben tettek. Elkezdték kikezdeni a Kossuthcímert i s. A "Magyarország" című lap szerint nem időszerű, nincs már Tátra és Fátra, se négy folyó, mit keres ott a kereszt, hiszen fakultatív hitoktatás van. A pártvezetés ekkor már döntött a kiherélt címerpajzs mellett a vörös csillaggal és a trikolórral, amelye t egy hét múlva az összehívott Országgyűlés megszavazott. Az Országgyűlés '56 augusztusa óta először ült össze, utólagosan szentesítette az Elnöki Tanács működését, a Kádárkormányt, amelyet átalakítanak. Megfosztanak mandátumuktól 28 képviselőt, sztálinis tát és '56ost egyaránt. Így többek között Gerő Ernőt, Rákosi Mátyást, de Kopácsi Sándort, Földváry Rudolfot, Lukács Györgyöt, Márton Andrást, Szigethy Attilát, Vas Zoltánt. 30 új képviselőt kooptáltak. Meghosszabbították a saját mandátumukat két évre. Alk otmányt is módosítottak, bekerült a "magyar forradalmi munkásparaszt kormány" elnevezés, amelyből, tudjuk, egyetlen szó sem volt igaz. A zászlóról pedig leszedték a címert, talán azért, nehogy még egyszer lehessen lukas zászlót alkotni. Kádár alá vélt sik erei lovat adtak. Elengedte magát. A zárszóban faragatlanul viccelődött egyházzal, emberekkel, az amerikaiakkal. A vaskos szavak sikert arattak. Vihorászások közepette követelte a megtorlást, a legsúlyosabb büntetéseket. Similis simili gaudet. (21.00) A Né pszabadság így lelkendezik: "A képviselők felvillanyozottan tárgyalták a miniszterelnöki zárszót. Még Veres Péter is elégedett volt, pedig azt mondják, ez nagy szó. Csak úgy harsogott a kupolacsarnok, amikor a büfé felé menet tetszésének adott kifejezést: így kell a magyar néppel beszélni." Köszönöm, elnök úr, holnap folytatom. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
