Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2891 biztosítási piac építésének a lehetőségét, akkor úgy érzem, a magyar biztosítási egyesületeket koncként dobtuk oda a nagy nemzetközi biztosítótársaságoknak. A MIÉP pedig ezt nem akarja, ezért fogjuk a módosító indítványainkat benyújtani. Kérjük, hogy majd támogassák ezeket. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Horváth Jánosnak, Fidesz. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz a témához szeretnék adalékot ajánlani, amelyik az egyesületi vagy a társasági formulát vizs gálgatja. Igen, vizsgálgassuk ezt nyitott szemmel! (11.50) Engedtessék meg, hogy elméleti értekezés helyett egy személyes példát mondjak el; ez egy anekdota, de tényleg személyes példa. Hosszú ideig éltem az Egyesült Államokban, Indianapolis városban. Amik or odakerültem, néhány év múlva egyszer megszólal a telefonom, és azt mondja valaki: Horváth professzor, de örülök, hogy itt van, hallom, hogy ön is magyar származású, én Mr. Miller vagyok, én vagyok az indianapolisi magyarok elnöke. Egy kicsit meglepődtem , mert azt hittem, hogy én voltam az indianapolisi magyarok elnöke, mert valóban volt egy magyar klub, amely megválasztott engem. Nos, Mr. Millerrel beszélgetünk, és elmondja, hogy ő valóban az indianapolisi magyar zsidó temetkezési egyesület elnöke. Továb bá elmondta, hogy van 370 taguk, abból ugyan már 190 halott, de az egyesület - a biztosítóegyesület - jól működik évtizedekre visszamenőleg, és jövője van. Nos, tetszik érteni?! Ugyanez a Mr. Miller - ahogy tovább érdeklődtem - egy nagy biztosítóvállalatna k volt az elnöke vagy alelnöke, tehát főszereplő volt a biztosítási iparágban, amely nem egyesületi forma, hanem a másik. Engedtessék meg, hogy ebből azt a tanulságot is levonjam, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyekre a biztosítási nagyvállalat, a rés zvénytársasági pénzügyi intézmény az optimális, és vannak olyan tevékenységek, amelyekre az egyesületi forma az optimális. Hiszen ennek a története hosszú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - kölcsönös segélytársaságok és más egyéb. Köszönöm a meghallgatást. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, SZDSZ. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! A biztosítás ügye sem ilyen egyszerű, mint ahog y a politikai jellegű felszólalásokból hallani. Igen, a magyar társadalomnak és ezen belül a kisvállalkozóknak, ezen belül a mezőgazdasági kisvállalkozóknak szükségük van arra, hogy biztosítók álljanak a rendelkezésükre. De a biztosítás egy olyan dolog, ah ol a biztosítottak érdeke megköveteli a biztosítási rendszer biztonságát, nevezetesen azt, hogy árvíz esetén, szárazság esetén ne a biztosítótársaságok menjenek tönkre, hanem a biztosítottak kapjanak támogatást az általuk befizetett pénzből, az általuk kor ábban befizetett pénzből. Ezért az a törekvés, amely a törvényben megfogalmazódik, hogy itt bizonyos ésszerűségi, prudenciaszabályoknak meg kell felelni, összhangba kell hogy kerüljön azzal, hogy ugyanakkor a kisvállalkozók érdekeit is védeni kell. Ez elle ntmondás, nem könnyen kezelhető ellentmondás, és nincs olyan megoldás, amelyben mindenkor mindenkinek csak öröme származik. Nyilvánvaló, hogy a biztosítás pénzbe kerül, biztos, hogy a biztosítás akkor kerül kevesebb pénzbe, ha a biztosítottak közössége nag y, és nem kicsi. Ugyanakkor vannak parciális ügyek, amelyekben a nagy biztosítók nem nyújtanak megfelelő támogatást, és ezért kis biztosítók megjelenésére is szükség van a piacon.
