Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
2884 fizetik be, közel felét a lakosság. A lakossági jövedelmek mintegy 4 százalékát fordították 1999ben biztosítási szolgáltatások igénybevételére. Háztartásstatisztikai adatok szerint a népesség legszegé nyebb egytizedének díjfizetése csupán nyolcad, kilencedannyi, mint a legtehetősebb egymilliónyi lakos díjfizetése. A lakások egyharmada, mintegy másfél millió lakás nincs biztosítva. A munkaképes felnőtt lakosoknak csak a fele kötött életbiztosítást. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a hazai lakosság mintegy harmada vagy nem látja értelmét annak, hogy biztosítást kössön, vagy alacsony és rendszertelen jövedelmei miatt nem is mer erre vállalkozni. Amikor az elmúlt évben az MDF a tehetősebb rétegek vagyonát és műkincseit biztosító díjakra adó kivetését javasolta, akkor semmiképpen nem az átlagos jövedelmű lakosság átlagos területű és értékű lakóházait kívánta közvetve megadóztatni. Sőt, éppen az elmúlt évek és hónapok árvizei nyomán kialakult károk figyelmezt etnek bennünket arra, hogy a lakásbiztosítás fejletlensége automatikusan megnöveli az állam és az önkormányzatok kárenyhítési kötelezettségeit, azaz nem térülne meg az átlagosnál értéktelenebb lakóházak biztosítási díjai utáni adó bevezetése. Az életbiztos ítások elterjedését a korábbi adókedvezmények reálértékének helyreállításával kellene segíteni. A mai, 50 ezer forintban maximált kedvezmény vásárlóértékben csak feleakkora, mint volt bevezetése idején, a kilencvenes évek közepén. Meg kell jegyeznem, hogy a fejlett országokban is gyakran panaszt vált ki a kárt szenvedettek lassú és körülményes kártalanítása. Nem véletlenül idézik a sajtóban a Murphynek tulajdonított, biztosítói szakmát ostorozó bölcsességeket, miszerint nincs olyan hosszú kárbejelentési nyo mtatvány, aminél ne lenne hosszabb is, vagy bármennyi dokumentumot is ad be a károsult kárigénye bejelentésekor, mindig van legalább egy olyan igazolás, amelyik hiányzik az azonnali kárrendezés eldöntéséhez. Remélem, hogy ilyen tekintetben nem közelítjük a Nyugaton is kritizált biztosítói gyakorlatot. Tisztelt Ház! Összegezve az eddigi megállapításokat, a törvényjavaslatot időszerűnek vélem, és általános vitára alkalmasnak tartom. Módosító indítványunkat az elkövetkezendőkben természetesen majd csatolni fog juk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is egy kicsit a mú ltba tekintenék, és fölsorolnék néhány adatot a magyarországi biztosítás történetéről, meg egy kicsit kitekintenék a világba. A második világháború előtt Magyarországon 41 biztosítótársaság működött, ebből 25 volt külföldi, a többiből, a maradékból is csak 11 volt száz százalékban magyar érdekeltségű. Ezek mellett viszont működött még 200 helyi biztosítóegyesület. Mint jól tudjuk, '4952 között ezeknek a százszázalékos államosítása megtörtént, egy cég keretébe lett összevonva az összes biztosítás, monopóliu m lett az Állami Biztosító. Mi van ma? Ma működik, mint ahogy Lezsák úr is elmondta, 22 társaság, ebből 4 lefedi a teljes biztosítás 70 százalékát, és egyetlenegy biztosítótársaság nincs magyar tulajdonban. Tényleg óriási a veszélye a monopóliumok kialakul ásának, ezt próbálná egy kicsit gyengíteni a 35 biztosítóegyesület, amelyikből három foglalkozik életbiztosítással és 32 egyéb, nem életbiztosítási tevékenységgel. Ezeknek az összes díjbevétele 3 milliárd forint, ami összességében alig éri el az összes biz tosítói díjbevétel 1 százalékát. Jóe ez? Szerintem nem jó, mindenféleképpen ennek a törvénynek valahol ezeket a gondokat is meg kellene oldania, és abból a képzeletbeli tortából, amit elképzelünk, az 1 százaléknál kicsit nagyobb szeletet kellene hagyni, m ár csak azért is, mert a biztosítóegyesület valahol igazából - akik megfogalmazták - egy polgári egyesülés lenne, a polgárok önvédelmi tevékenysége bizonyos káreseményekkel szemben.
