Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 23 (142. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
2881 elfogadása óta nyilvánvalóan olyan változások következtek be mind a biztosítási piacon, mind a gazdasági életben, hog y egy újabb, garanciális szabályokkal is biztosított, és valóban a tevékenységet újraszabályozó törvényre van szükség mind a biztosítóintézeteknél, mind pedig a biztosítási társaságoknál. E törvény egyetlen elemével kívánnék foglalkozni, amelyre nézve örve ndetesen már külön hatpárti tárgyalások is kezdődtek az Országgyűlésben. Úgy tűnik, hogy egyre többen ismerik fel annak szükségességét, hogy van egy olyan sajátos formáció a biztosítási intézményrendszerben, amely nem kifejezetten illeszkedik az üzleti ala pon működő társasági formához, és nem is biztos, hogy az a cél, hogy az abban részt vevők nyereséget könyveljenek el, illetve profitorientáltan működjenek. A korábbi törvényben ezt úgy hívtuk, hogy szakosított nonprofit biztosítási egyesületek. Ebben a tör vényben elmarad a "szakosított" kifejezés, ami még nem probléma. Nem nevezzük őket szakosítottnak, de mint külön formációt, mint nem nyereségorientált biztosítási egyesületet meghagynánk. Igen ám, de a törvénymódosítás ugyanolyan vagy hasonlóan szigorú fel tételeket akar állítani ezeknek az egyesületeknek is, mint azt teszi azoknak a multicégeknek, amelyek már ebben az országban hatalmas külföldi tőke bevonásával különböző biztosítási tevékenységet folytattak. 1993ban indult el az a folyamat, amikor észreve tték - és akkor beszéljünk név szerint a szakosított intézetekről - azok a mezőgazdasági termelők, akik a nagyobb biztosítóknál nem tudtak biztosítást kötni, mert azt mondták nekik, hogy hozambiztosítást nem kötünk, belvízbiztosítást nem kötünk, illetve a kockázati biztosítás felső határát olyan díjtételhez kötjük, amelyet a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége nem bír elviselni. Ezek összeálltak; létrehoztak úgynevezett szakosított biztosítási egyesületeket, és ezt még az Antallkormány is felismerte, a mikor e biztosítóegyesületek indulásához bizonyos anyagi támogatást nyújtott. Ezt folytatta a következő kormány 1995től, amikor is azt mondta, hogy az ilyen szakosított biztosítóegyesületek megalakulásához az úgynevezett organizációs tőkét állami támogatá sból biztosítja külön támogatási formában, sőt még azt is mondta, hogy amennyiben megállapodnak a tagok megfelelő biztosítási díj befizetésében - és ez arányban van az általuk vállalt kockázatviseléssel, és nem szedik ki egyébként biztosítási ok nélkül a n yereséget ebből az egyesületből , akkor a befizetett díjtétel magasabb százalékát adja állami támogatásként, mintsem ha az illető mezőgazdasági termelő, mondjuk, egy nagy multi biztosítótársasággal kötne agrárbiztosítást. Most már 78 éves távlatban látsz ik, hogy ezeknek az egyesületeknek megvan az alapja, és ez kapcsolódik is ahhoz a régiúj gondolathoz, amely az agrárkormányzatnál az úgynevezett új típusú szövetkezetek létrehozását szorgalmazza. Azt mondja, hogy inkább az értékesítés és a feldolgozás irá nyába tömörüljenek ezek a kis egzisztenciák, ezek a kistermelők, és ezekkel az új típusú szövetkezetekkel próbálják meg érvényesíteni a piaci érdekeiket. Ezzel szerves összefüggésben és harmóniában van az a biztosítási egyesületi modell, amely ebben az ors zágban immár több mint harminc helyen működik. Itt van a táblán bemutatva, hogy az ország szinte teljes területét lefedi, és azokon a részeken, ahol leginkább sújthatja az érintetteket mezőgazdasági kockázat, ott ez az önvédelmi reflex már meghozta azt az eredményt, hogy ezek az egyesületek működőképesek, és nagyon hatékonyan tudnak együttműködni. (11.00) Igen ám, csakhogy most ezzel a törvénymódosítással, amely az organizációs tőkét emeli, nincs is nagyobb baj, mert ez azt jelenti, hogy ha új egyesületek, úgy biztosítótársaságok szerveződnek, akkor nagyobb az az igény, amellyel az infrastruktúra megteremtéséhez nekik számolniuk kell. Talán itt azt mondhatnánk, hogy ezek a biztosítóegyesületek, amelyek már működnek, túljutottak ezen az alakulási fázison, nek ik már ilyen tőkére nincsen szükségük, azoknak, akik meg ezután kezdik meg, a tényleges költségekhez igazodó tőkejuttatási és tőkebiztosítási kötelezettségnek nyilvánvalóan fenn kell állnia.
