Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PERLAKI JENŐ (Fidesz):
2828 táblázatokat, hogy abból csak a legalaposabbak tudnak helyes következtetéseket levonni. Látszik az évek során az, hogy az SZDSZ vezette főváros központosítani igyekszik a jogköröket, a pénzt, a gazdasági hatalmat; ezt támasztotta alá idézettel Nagy Gábor Tamás kollégám. Hogy milyen feszültségek vannak a valóságban, hogy mi az, ami most itt fojtogat bennünket, arra hadd mondjam el, hogy 510 millió négyzetméter földút van ebben a városban. Ha '90től világvárost építünk, akkor már '94ben egy négyzetméternek sem lett volna szabad lennie, és ezt a szituációt még az is tetézi, hogy a földútjavításokat, a földutak fenntartását sem vesz i figyelembe a forrásmegosztás. Most, a napokban készült el egy volt - egyébként SZDSZes - közgazdász polgármestertársunknak a nagyon igényes tanulmánya, amely kimutatja, hogy az elmúlt tíz évben éppen az a 40 milliárd forint nem került oda a kerületekhez , aminek kellett volna, és ez éppen ugyanaz a 40 milliárd, amely az infrastruktúrakülönbségek kiegyenlítését nagyjából el tudta volna végezni, úgy, hogy közben ez a pénz megvan, ott van a 80 milliárdos értékpapírtartalék kellős közepében. Merem remélni, hogy az önkormányzati bizottság javaslata, amely a forrásmegosztás vizsgálatát indítványozza, hamarosan a tisztelt Ház asztalára kerül, és akkor a főváros és a kerületek pénzügyi viszonyainak szabályozása ebből a feketedobozelven működő rendből egy új ren dbe tud majd átmenni, és kilépünk végre abból a csapdából, hogy a törvényalkotó annak idején nem tudta pontosan meghatározni a kiegyenlítő mechanizmus vonalait. Nem voltak pontos számítások, hiszen a vagyonügyek sem voltak még rendezve, és mivel nem tudtak számításokat végezni, a forrásmegosztásba burkolták be ezt az egészet. A forrásmegosztás aztán úgy működött, hogy az alkuk során mindig valahogy a központ felé húzódott el a pénz. Persze vannak a fővárosnak olyan feladatai, amelyek valóban helyes, hogy kö zösen intéztessenek - ezek a hulladékkezelés, a tömegközlekedés, a hidak, a főútvonalak, a fő városképi, városszerkezeti elemek meghatározása. De vajon milyen legyen ez az arány a főváros és a kerületek között? Ki az önök közül, akinek van bátorsága kijele nteni, hogy nem lehetne pontosan kiszámítani a működési szükségleteket, azokat a pénzeket, amelyeket működésre kell fordítani, és azokat a szükségleteket, amelyek a felújításokra, beruházásokra szükségesek? Ezeket arányba lehet állítani, tehát lehet tiszte sséggel végezni ezt a munkát. A szent tehén - szent tehénnek nevezem azt a fővárost, amely tíz évig megtehette, hogy így kormányozzon, így rontson le tömegközlekedést, így rontson le úthálózatot - rossz arányokat határoz meg, és a saját feladatait sem végz i el helyesen. Valami tehetetlenség van vagy valami sanda érdek emögött. Lehet, hogy amikor túl leszünk az akkurátus vizsgálaton, akkor egy kerületi kárpótlási törvényt kell beterjesztenünk, hogy rend legyen? Talán igen. De emellett senki sem érti, hogy mi ért fontosabb a kötvényállomány tartása, mint a városlakók életminősége, közlekedése. Világvárost máshogyan kell építeni. Ma a turisztikailag legfontosabb főútvonalakon és tereken omladozó homlokzatok fogadják a látogatókat, szégyellnünk kell magunkat az A ndrássy úton, a Március 15. téren, pedig ott minden Budapestre látogató turista megfordul. Behunyt szemmel, pazarlóan, a közlekedési viszonyokat elhanyagolva kormányozzák ma ezt a várost. Azt gondolom, hogy ennek feloldása egy, a kerületek érdekérvényesíté sét erősítő szabályozás lehet, egy jó szándék abban, hogy pontos számításokat végezzünk, és hogy a szégyenletes állapotokat megszüntessük. A lehetőség megvan rá, és egyértelműen azt gondolom, hogy a kerületekkel kapcsolatos rendeletalkotásban korlátozni ke ll a főváros jogait a kerületek többségének egyetértésére, azonban a szóban forgó négy helyi adónemet - az idegenforgalmi adót, a kommunális adót, az építményadót és a telekadót - a kerületekhez kell rendelni. A sanda szándék abban nyilvánul meg, hogy évrő l évre mint valami fétist kezelik az előterjesztők azt az arányt, ami a főváros és a kerületek közti megosztási arány. Ha most ezekből az adónemekből központosítva a többszörösét szedi be a főváros, abban az esetben az arányt fétisnek tekintve a kerületek pozíciója romlik - ez a lényeg. (21.30) Ez a lényeg: nincsen szándék arra, hogy a kerületek arányosan együtt fejlődjenek.
