Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 9 (118. szám) - Az ülésnap megnyitása - A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
280 Itt szeretném megkérdezni: komolyan fel lehet tenni a kérdést, hogy túl szigorúe, vagy túl megengedő ez a javaslat? Ha fel lehet tenni, akkor azt kell mondanom, hogy i nkább megengedő. Azt kell mondanom, hogy messze nem olyan szigorú, mint amilyen lehetne. (Bauer Tamás: Így van.) Utalt erre egyébként a tárca igen tisztelt képviselője is. Az, amire utalt, megint úgy néz ki, hogy hivatkozunk Európára, de ha valami nem úgy van pontosan, ahogy mi szeretnénk, vagy ahogyan az erőviszonyok ezt éppen diktálnák, akkor nem azt követjük. Akkor azt mondjuk, hogy jó nekünk egy enyhébb változat is. Azt gondolom, hogy ha valamiben, akkor éppen ezekben a kérdésekben illenék konzekvensnek lenni. Miről van szó? Szól ez egy szót például arról, hogy mi a helyzet mondjuk a házastárssal? - mondjuk, akkor, ha X. Y.t megválasztják vezérigazgatónak, mondjuk, az önkormányzati képviselőtestületbe. Az nagy baj, mert az összefonódás jól látszik. Men nyivel nagyobb baj az, amikor nem azt választják meg, hanem, mondjuk, a házastársat választják meg? - ami e törvény szerint minden további nélkül lehetséges. De én mégis azt mondom, hogy elégedjünk meg azzal, ami most ebben a törvényben van, merthogy kedve nc klasszikusomat, Molnár Ferencet idézzem: "Legyen elég a jó, nem föltétlenül kell a legjobb, mert abból esetenként baj van." Azt gondolom azonban, hogy azzal legyen mindenki tisztában - és jó, ha a közvélemény is tisztában van vele , hogy itt nem valami vad, mindenféle represszáliákat tartalmazó törvényjavaslatot tárgyalunk, hanem olyat, amire már nagyon nagy szükség van. Hadd mutassak rá még egy olyan körülményre, amit fontosnak vélek: a felszólalások, a bizottsági felszólalások, a bizottságban elhangzo ttak mind úgy kezdődnek, hogy a törvényre szükség van. Nota bene nemcsak szükség van, hanem már régen szükség lett volna rá. Igen, de mikortól? Lehetőleg mennél később. (10.00) Talán ismerjük a "Hegedűs a háztetőn"ből, amikor megkérdezi a rabbit az ott lé vő hívő, hogy tessék mondani, rabbi, lehete a cárra áldást mondani. Azt mondja: hát persze hogy lehet, isten áldja a cárt - most és lehetőleg a legtávolabb. Úgy gondolom, jelen esetben is valami hasonlóról van szó: a lehető legtávolabb. Nem arról van itt szó, hogy ez bekövetkezik, mondjuk, egy középméretű városban, azért, mert a vezérigazgatónak döntési kényszere lesz - még csak nem is arról van szó, hogy mindenről le kell mondania , hogy ő a gazdasági, előnyösebb vezérigazgatói pozíciót választja, avagy a kisebb stallumú önkormányzati képviselőtestületi tagságot, ettől még nem fog semmilyen vonatkozásban se működésképtelenné válni az önkormányzat, legfeljebb döntési kényszer van, és ki fog derülni a választó számára, hogy az illető melyiket tartja fontos abbnak. Azt tartjae fontosabbnak, amire az önkormányzati képviselő a választások során nyilván sokszor letette a nagyesküt, hogy neki csak a választó, csakis a választó és csakis annak az érdeke, avagy azt tartja fontosabbnak, hogy ez az én gazdasági érde kem. Ez ilyenkor bizony döntési helyzet, ez kétségtelen, de azt gondolom, hogy aki önkormányzati képviselő akart lenni valójában és nem vezérigazgató, az nagy valószínűséggel helyesen fog dönteni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a része ennek a javaslatnak - és ebben többekkel egyet kell értenem , amely nyilván alkotmányos megfontolásokból - bár abban nem vagyok biztos, hogy ez alkotmányosan valóban sérelmes lehetne - egységesen kezeli vagy kénytelen kezelni az egészen kis településeket a nagyokig és a megye i jogú városokig, sőt a megyei önkormányzatokig, ez bizony azt jelenti, hogy ha ezen a skálán tekintjük végig mindazt, ami az összeférhetetlenségben van, akkor vannak ellentmondások, lehetnek ellentmondások. Nézetem szerint nem vitatható, hogy más helyzet van, mondjuk, egy egészen kis településen, 3 ezer lakos alatt, és megint más helyzet van ott, ahol a választék is sokkal nagyobb - persze a gazdasági lehetőség is. Azonban azért mégiscsak hadd bocsássam ide, hogy a 3 ezer lakos alatti települések önkormány zatai inkább az önhikis társasághoz tartoznak, mintsem a gazdaságilag fejlett területhez, a gazdasági jellegű összeférhetetlenség jelentős része nagy valószínűséggel semmilyen formában nem fogja őket érinteni.
