Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - Az állam tulajdonában és a pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2780 1990 óta - visszatérnék a pártingatlanokra - soha nem volt egység. El tudom mondani, hogy milyen körülmények között kellett a Fidesznek működnie éveken keresztül, miközben tulajdonképpen az akkor - '90 és '94 között - alig nagyobb MSZP dúskált az ingatlanokban. Elhangzott egy futóversenyes hasonlat. Én is azt hiszem, hogy nem lehet futóversenyt rendezni egy féllábú, mankóval rendelkező futó és egy jól felkészült atléta között. Márpedig az ingatlanok tekintetében mind a mai napig ez a helyzet. Köszönöm szépen. (Sz órványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Hozzászólásra következik kétperces időtartamban Répássy Róbert képviselő úr, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! A Bauer képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni. Természetesen, képviselő úr, sok mindenben igazat kell hogy adjak önnek, de abban azért nem kívánok igazat adni önnek, hogy az a megoldás, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, ne l enne a pártok és az állam közötti viszonyban egy azonos elveken alapuló kapcsolatnak a lényege. Természetesen igaza van abban, hogy a költségvetési támogatást a pártok a választói legitimitás, a választók által leadott szavazatok arányában kapják. Ez is eg y elosztási módja az állami támogatásnak, de hozzáteszem, hogy ezt a szabályt a pártok jól ismerik, az egész közvélemény jól ismeri, és a választások után számíthatnak arra, hogy a választási eredmények arányában kapnak költségvetési támogatást. Ennél a tö rvényjavaslatnál teljesen más elv, de az azonos elbánásnak megfelelő elv kerül előtérbe: az, hogy az állam nem tudja a pártok összes ingatlanigényét kielégíteni, nem tudja a teljes infrastruktúráját biztosítani - de nem is biztos, hogy ez feladata az állam nak. (17.40) Ezért azt teszi meg az állam, hogy egy minimális irodahálózatot, országosan 30 irodát biztosít minden párt számára, amelyek a parlamentbe jutottak. Tehát ez egy másik logika, de egyben, gondolom, egyetérthetünk: mind a két esetben arról van sz ó, hogy az állam azonos elvek alapján viszonyul a pártokhoz, azonos mércével mér, nincs különbségtétel a pártok között; míg a jelenlegi helyzet, amelyet az 1990. évi LXX. törvény alakított ki, semmiképpen sem azonos viszonyulás a pártokhoz. Egyébként az a törvény hivatkozott arra, hogy egy bizonyos határidőn belül, amelyet később módosítottak, meg kell alkotni a pártok ingatlanhasználatáról egy végleges törvényi rendezést - ez a mai napig nem született meg. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz sorai ban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Bauer Tamás képviselő úr következik ugyancsak kétperces időtartamban, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Répássy Képvis elő Úr! A diszkriminációra vonatkozó nemzetközi politikai és jogi elképzelések és felfogások világossá teszik, hogy ami látszólag egyenlő, de ugyanakkor a különböző szereplők eltérő feltételei miatt eltérően érinti őket, az lehet a valóságban diszkriminatí v. Ez, amit önök előterjesztettek, látszólag egyenlő ezzel a 3030cal, de éppen azért, mert a rendezés által kezelt jogalanyok eltérő helyzetben vannak, tudniillik az egyik döntően állami, a többi pedig döntően önkormányzati ingatlant használ, hatásában k étségkívül diszkriminációt ér el - nem csak ér el, ezt is célozza, mint ezt valamennyien jól tudjuk , mint ön elmondta, jól végiggondolták, hogy mit nyújtanak be, tényleg jól végiggondolták, ez volt a politikai céljuk vele.
