Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 22 (141. szám) - A kanadai szenátus és képviselőház közös csoportjának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
2739 (14.50) A globalizmus embertelen. Nagyon jó, ha növekedéspárti gazdasági miniszterünk van és ha a gazdaság növekszik, de hagyjuk a növekedési fecsegést: amíg a családi vagyon nem növekszik, nincs növekedés! Előbb a kispolgárt kell szerény vagyonhoz, munkához, megélhetéshez segíteni - a szocializmusban is ő volt a legjobb szabotőr. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kovács László frakcióvezető úr, Magyar Szocialista Párt. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmú lt év őszén a miniszterelnök úr egy rádióműsorban azt mondta: a XXI. század nagy kérdése, kié lesz Magyarország, a polgároké vagy a szocialistáké. A kormány nem hagy kétséget az iránt, hogy Magyarország saját szavazótáboráé kell legyen. Mi más, saját érték rendünk szerinti választ adunk erre a kérdésre. Amióta ez a nyilatkozat elhangzott, azt mondjuk: Magyarország mindannyiunké. Számunkra a politika ugyanis nem élethalálharcot, nem a tőlünk eltérő módon gondolkodók eltaposását jelenti, hanem az ország problé máira, az emberek gondjaira adható különböző megoldások versenyét. Most örömmel láttuk, hogy az Országimázs Központ kiadványának címlapján megjelent ez a mondatunk - ez azonban nem elég. A kormánynak hivatali ideje most kezdődő második felében úgy is kell politizálnia, hogy az ország lakosai érezzék: Magyarország valóban mindannyiunké. (Közbeszólás a MIÉP soraiban.) Tisztelt Ház! Az elmúlt hét péntekén tartottunk egy országos rendezvénysorozatot "A párbeszéd napja" címmel. Több száz színhelyen több tízezer emberrel találkoztunk, és a beszélgetések lehangoló tapasztalata, hogy nagyon sokan úgy érzik, a kormány két év alatt kettészakította az országot. A gazdaság jó teljesítménye lehetőséget adna minden lakossági réteg életkörülményeinek javítására. Ezzel szem ben a kormány bér, jövedelem- és közteherviselési politikája, nyugdíjpolitikája, családtámogatási rendszere a jobb körülmények között élő támogatottakra és a rászoruló mellőzöttekre, kivételezettekre és kiszolgáltatottakra, végső soron nyertesekre és ves ztesekre osztotta az országot. Az amúgy is tehetősek jutnak magasabb jövedelemhez, ők fizetnek kevesebb adót, ők kapnak több támogatást az adókedvezmény révén a gyermekneveléshez, és nekik kedvez a lakáshoz jutás támogatásának új rendszere is. A vesztes ol dalon vannak a kisjövedelműek, az egykeresős családok, a nyugdíjasok, azok a pályakezdő, családalapításra készülő fiatalok, akik nem rendelkeznek annyi készpénzzel és jövedelemmel, hogy részt vegyenek a tízezrek reményeit felkeltő, de csak százak számára e lérhető lakásprogramban. Tisztelt Ház! A koalíciós pártok nem árultak zsákbamacskát, megmondták: uralmuk kevesebb lesz, mint rendszerváltás, de több lesz, mint kormányváltás, és ezt be is tartották. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Éljen! - Szórványos taps a Fidesz soraiban.) Ami történt, az azonban a rendszer, a jogállamiság értékrendjének több tekintetben is ellentétes megoldását jelenti. Az ország egyre inkább kettészakad törvény felett álló kormánypolitikusokra, tisztségviselőkre és törvénytisztelő állam polgárokra; csupán politikai hűség alapján kinevezettekre és minden ok nélkül leváltottakra; kevesekre, akiktől félni kell, és sokakra, akiket megfélemlítenek. (Derültség a Fidesz soraiban.) Tisztelt Ház! A nemzet olyan fogalom, amely lényegénél fogva öss zeköt. A kormányoldalon azonban ez is a megosztást szolgálja. Az ország kettészakad azokra, akik a nemzet fogalmát saját maguknak kisajátítják, és azokra, akiket az előbbiek megpróbálnak a nemzetből kirekeszteni. Az
