Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - Az állami tulajdonban lévő vagyontárgyakat fenyegető kockázatok kezelésével és egyéb kockázatkezelési kérdésekkel kapcsolatos egyes kormányzati feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János):
2721 mértékben a tulajdonosé lesz, és az a bölcsesség már régesrégen megszületett, hogy jobb megosztani a kockázatot, mert az mindenkinek jó. Szoktuk azt úgy is dramatizálni, hogy lényegé ben a biztosító, aki biztosítást köt, szerződést köt a biztosítóvállalattal, hogy én meghalok vagy az én házam leég, és akkor nyerek, ha meghalok, akkor nyerek, ha leég a házam... Persze, hogy nem akarom ezt tenni, de arra az eshetőségre kötök szerződést, hogy ha mégis megtörténik, akkor kevesebb legyen a kár és a megrázkódtatás olyan eset következtében. Az az aggodalom a bizottságban - én is részt vettem a vitában - többször elhangzott, hogy itt profitról van szó, és a biztosítóvállalatok kövérre, degeszre gazdagodnak a profit révén. Igen tisztelt képviselőtársaim, mondjuk meg, hogy mi ezt tudjuk, hogy ez nem így van, mert a versenyelvű gazdaságban senki nem juthat hozzá annál több profithoz, mint amennyi a gazdaságban normális, szokásos. Mert ha olyan maga s a profit, hogy az már monopolprofitjellegű, akkor a versenypiac behoz másokat, meghívunk másokat. Legyen az a kormány, az önkormányzatok vagy bárki! Más ajánlatokat tesz, azt meghallgatjuk és összehasonlítjuk. Amikor tehát a biztosítóvállalatok nagy pro fitra tesznek szert, az csupán azért lehetséges, mert a versenygazdaság nem működik. Márpedig mi Magyarországon tudjuk, hogy ezt hogyan kell működtetni: van Versenyhivatalunk, van megfelelő apparátusunk, és ez rendelkezésünkre áll. Még annyit tennék hozzá, hogy a személyi biztosítás nem különbözik lényegesen elveiben és princípiumaiban a termékek vagy az objektumok biztosításától. Ugyanaz az elmélet, és azt persze finoman ki kell majd munkálni, hogy mi a diverzifikáció, a specializáció. Végül pedig azt is m egemlítem még, igen tisztelt államtitkár úr, előterjesztő úr, képviselő úr s akik hallják, hogy ennek a költségvetési vetülete nem olyan problematikus, mint ahogy elhangzik időnként a közvéleményformálóktól, vagy mint ahogy bizottsági üléseken is hallotta m. Nem szükséges azért külön költségvetési előirányzatokat teremteni, tehát nem lesz ez többletköltség az államháztartásnak. Éppen ellenkezőleg! Kevesebb lesz, mert megoszlanak a kockázatok, ha a kár bekövetkezik és biztosítva van, és a biztosítási jutalék , prémium költségvetési beprogramozása lényegesen kevesebb, mint az, hogyha megvárjuk, hogy majd itt meg ott tűz üt ki vagy itt meg ott leszakadnak a hidak, és azt kell kifizetni a költségvetésből. Ez a biztosítási matematikában igen jól bebizonyosodott és működő valami. Itt bizonyára meg is állok majd, ha részletes vitára kerül a sor, és a téma kidolgozása során mindezek a kérdések, remélem, szakszerűen és bölcsen megfontolásra kerülnek. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megké rdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Megkérdezem Mádi László képviselő urat, hogy kíváne a vitában elhangzottakra válaszolni. (Mádi László jelzi, hogy nem kíván szólni.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjes ztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra következő ülésünkön kerül sor, de az általános vitát természetesen most lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a napirend utáni felszólalásokra sor kerülne, a korábban bejelentetteknek megfel elően most lezárom a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló T/1982. számú, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/2524. számú, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló T/2398. számú, az állam tulajdonában és a pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló T/2365. számú,