Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 5 (140. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - UGHY ATTILA (Fidesz):
2707 ajánlását pedig H/2218/7. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnake előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak előad ót állítani. Felhívom a figyelmüket, hogy az ajánlás 1. pontjáról nem nyitom meg a részletes vitát, mert az az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása szerint nem felel meg a Házszabály rendelkezéseinek. Indítványozom, hogy az előterjesztéshez a benyújtott további két módosító javaslatot egy szakaszban tárgyaljuk meg. Kérem, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta. Megadom a szót Ughy Attila képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. UGHY ATTILA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Néhány mondatban szeretném indokolni azokat a módosító indítványokat, amelyeket ehhez a törvényjavaslathoz benyújtottam. Módosító indítványaim 1. pontjáró l, amely a kommunizmus áldozatainak emléknapja kifejezésről a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjává alakítaná az első mondatot, azt gondolom, viszonylag egyszerű és inkább csak értelmező módosítása ennek a javaslatnak. Elsősorban itt igazából arró l van szó, hogy a kommunizmus áldozatai kifejezés sokkal tágabb fogalom, így nehezebben értékelhető és értelmezhető fogalomkör lenne. Azt gondolom, a kommunista diktatúrák áldozatai kifejezéssel sokkal pontosabban körül lehet határolni ezeket a személyeket , és ily módon sokkal könnyebben be is határolható. A második módosító javaslatom a megemlékezés időpontjára vonatkozik. Horváth Béla képviselő úr az április 2ai időpontot javasolta, Apor Vilmos vértanú püspök úr halálának időpontját. Mint már jeleztem az általános vitában is, ezzel az időponttal több problémám is van. Vannak technikai jellegű problémáim, és vannak tartalmi problémáim is. A tartalmi problémákkal kezdeném. A tartalmi problémám ezzel kapcsolatban leginkább abban jelentkezik, hogy véleményem szerint Apor Vilmos püspök úr halála nem fejezi ki kimondottan a kommunista diktatúrák kegyetlenségét vagy a kommunista diktatúrák rendszerét. Hiszen Apor Vilmos vértanút a szovjet hadsereg katonái a győri püspökség pincéjében géppuskázták le, gyilkolták m eg. Bármilyen szörnyű cselekedetről is van szó, bármilyen barbár cselekedetről is van szó, ez 1945. április 2án, háborús időszakban következett be, egy olyan hadsereg által, amelyről jól tudjuk, hogy sokkal barbárabb és sokkal kegyetlenebb, mint, mondjuk, az európai hadseregek voltak. Tehát az én szememben ez háborús esemény, s nem pedig a kommunista diktatúrák mibenlétét vagy kegyetlenségét fejezi ki, inkább egy barbár ázsiai hadsereg kegyetlenségét. Ezzel szemben az általam javasolt február 25ei időpont , Kovács Béla nemzetgyűlési képviselő elrablásának, elhurcolásának időpontja, azt gondolom, sokkal inkább jelzi azt a problémát, azt a problémakört, amiről szeretnénk megemlékezni. Hiszen Kovács Béla nemzetgyűlési képviselő, a Kisgazdapárt főtitkára, a pol gári értékrend vezéralakja abban az időszakban nincsen felfüggesztve a mentelmi joga alól, így a szovjet hadsereg egy este bekopogtat hozzá, és elviszi őt. Azt gondolom, ez a cselekmény sokkal inkább hozzátartozik a kommunista diktatúrák természetéhez, sok kal inkább ehhez kapcsolódik, velejárója, mint, mondjuk, Apor Vilmos püspök vértanúhalála. Ez az egyik problémám. A másik: az időponttal kapcsolatos problémáim inkább technikai jellegűek. A technikai problémák közül az általános vitában már szintén jelezte m az egyiket: az április 2ai időpont a húsvéti ünnepkörhöz kötődően nagyon sokszor a tavaszi szünethez kapcsolódik. Erre a hétre, a nagyhétre és a nagyhetet követő két napra az iskolákban általában tavaszi szünetet szoktak elrendelni. Egyszerű számítások alapján kiszámítható, hogy a következő tíz esztendőben hány alkalommal esik ez az április 2ai időpont a nagyhétre vagy a nagyhét utáni közvetlen két napra. (13.20)
