Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Bejelentés az ügyrendi bizottság eseti jellegű állásfoglalását elutasító kezdeményezésről: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VIDOVEN ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ):
2412 Arra nem térnék ki még egyszer, csak nagyon röviden megemlíteném, hogy a Házszabály 47. §ának (3 ) bekezdése értelmében 15 képviselő a tárgyalás módjára nem, csupán napirendi javaslatra terjeszthet elő indítványt. Mindezek alapján megismételném azt, amit Tóth András mondott, hogy a Ház utasítsa el az eseti állásfoglalást. Köszönöm a figyelmet. (Taps a z MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Megadom a szót Vidoven Árpád képviselő úrnak, Fidesz. DR. VIDOVEN ÁRPÁD (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretném ismertetni a FideszMagyar Polgári Párt parlamenti frakci ójának álláspontját ebben a kérdésben. Frakciónk Salamon László elnök úr érvelését mindenben osztja, azzal egyetért, nem látjuk annak okát, és jogi lehetőséget sem látunk arra, hogy a Ház tízéves töretlen gyakorlatát, miszerint személyi kérdésekben vita né lkül dönt, miért kellene megváltoztatni. Éppen ezért az MSZP indítványára a frakciónk nemmel szavaz. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kóródi Mária képviselő asszonyn ak, SZDSZ. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az értelmezés, amelyet az ügyrendi bizottság elfogadott, és a szocialista frakció pedig kérte ennek elutasítását, az a sajátos értelmezés, amely most már beleillik egy meghatározott sorba - abba a sorba, amely a parlament működését igyekszik ellehetetleníteni. Ugyanis nem egyszerűen személyi kérdésről volt szó ennél a határozati javaslatnál, itt valójában egy konstrukció feletti vitát kellett volna lefolytatni. Az, hogy ez személyi kérdések köré csoportosítva jelent volna meg, egy kivételes dolog, de nem a személyi kérdések képezték a vita alapját. De nem is ez a dolognak a lényege. A dolog lényege valójában az, hogy ezzel az ügyrendi bizottsá gi állásfoglalással gyakorlatilag a magyar parlament megkérdőjelezte azt, hogy a parlament egy vitafórum. Márpedig ez a megkérdőjelezés oda vezet, hogy innentől kezdve 15 képviselő ajánlása alapján minden olyan esetben, amikor szó szerint nem találunk a vi ta lefolytatására lehetőséget a Házszabályban konkrétan megszövegezve, gyakorlatilag a vitát meg lehet akadályozni. A Házszabály rendelkezései, éppen azért, mert abból az alapelvből indulnak ki, hogy a parlament a viták színtere, csak azokat az eseteket rö gzítik, ahol nincs vita, hiszen ez a parlament működésében a kivétel. Ez az ügyrendi bizottsági állásfoglalás most a kivételt emeli egy olyan szabállyá, amellyel a jövőben vissza lehet élni. Én termé szetesen tudom, hogy a parlamenti vitát sokféleképpen meg lehet akadályozni. Meg lehet például akadályozni azzal, hogy olyan sűrített tempóban dolgozunk, olyan hosszú időt tűzünk ki egyegy napon a tárgyalásra, hogy ilyenkor, 11 óra tájékán már tulajdonkép pen azoknak kell magukat rosszul érezni, akik a tűrőhatáruk képességeit feszegetik a képviselőtársaiknak azzal, hogy megpróbálnak egy vitában érvelni. Ez is a vita ellehetetlenítése. És az is a vitának az ellehetetlenítése, ahogy például egyegy törvényjav aslat határozathozatala előtt a kormánytagok, az államtitkárok, a miniszterek válaszolnak, illetve nem válaszolnak azokra a felvetésekre, amelyeket a képviselők itt, az Országgyűlésben megfogalmaznak. Ezek mindmind ellehetetlenítik a vitát, ez a mai ülésn ap is igazából ezt igazolja, ez az ügyrendi bizottsági állásfoglalás pedig még arra is felhatalmazást ad, hogy a jövőben 15 kormánypárti képviselő bármikor úgy ítélje meg, hogy a vita itt teljesen felesleges, szükségtelen. Egyébként azt gondolom, hogy ebbe n a stílusban valóban felesleges, hiszen önök felé a parlamenti demokráciával kapcsolatos érvek nem jutnak el, sem az ügyrendi bizottságban, sem itt, a plenáris ülésen. Kérem,
