Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP) - a belügyminiszterhez -"A jelenlegi határon túlról érkező magyarok válasszanak maguknak új identitást" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
2332 kárpátaljai magyarok szervezetei számára egyáltalán nem ad támogatást, mivel ezt a jogszabályok számukra nem teszik kötel ezővé, csakis a kisebbségi szervezetek támogatását. Hogy a példa még elrettentőbb legyen, ebben az időben, amikor az Erdélyi Magyarok Egyesülete 83 ezer forintot kapott, ugyanakkor egy, a kóbor, elhagyott állatokkal foglalkozó karitatív szervezet 200 ezer forintot kapott tevékenységéhez. (16.20) Magyarjaink ebből csak azt a következtetést vonhatták le, hogy őket bizony már kutyába sem veszik. Magam sem vagyok híve a határon túli magyarok elvándorlásának szülőhelyükről. De akik a körülmé nyeik miatt erre kényszerültek, például most a Délvidékről, azok válasszanak maguknak másik identitást, hogy legalább úgy megbecsüljük őket, mint kisebbségeinket vagy mint a kóbor kutyákat? Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Az interpellációra Németh Zsolt államtitkár úr válaszol. Tessék! NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A polgári kormány programban kifejtett szándéka volt a határon túli magy arság helyzetének javítása. A magyar kormány a nemzet részének tekinti a határon túl élő magyarságot, ám elsősorban abban érdekelt és azt támogatja, hogy szülőföldjükön őrizzék meg identitásukat. Akik mégis a Magyarországra való áttelepülést választják, a törvényes feltételek teljesítése esetén nem találkoznak elutasítással. Az állampolgárságról szóló törvény a magyar származású személyek számára gyorsított eljárást, egyfajta pozitív megkülönböztetést tesz lehetővé az állampolgárság megszerzése terén. Azonb an egy Romániából frissen áttelepült román nemzetiségű személy, aki letelepedési engedéllyel rendelkezik Magyarországon, a törvény értelmében az önkormányzati választásokon ugyan választójoggal rendelkezik, ám a magyar állampolgárság elnyeréséig nem válasz tható, így nem is lehet tagja például román kisebbségi önkormányzatnak sem. Mint azt a '90. évi LXIV. törvény 3. §a kimondja: nem választható az önkormányzati képviselőtestület tagjának és polgármesternek az, aki nem magyar állampolgár. A határon túlról származó, ám magyar állampolgárrá vált személyek a Magyarországon születettekkel egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Születési hely alapján a magyar állam, a kormányzat nem tesz különbséget állampolgárai között. Az interpellációban említet t budapesti Erdélyi Magyarok Egyesülete nem tekinthető a magyartól eltérő identitású nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek legitim érdekképviseleti szervének, így ilyen címen nem, viszont mint egyesület kaphat támogatást a magyar államtól. Il yen értelemben nem kifejezetten értem, hogy milyen problémára utal a képviselő úr. Az erdélyi magyarság speciális kulturális identitásának egyik megjelenítőjeként az említett egyesület minden évben rendszeres állami támogatásban részesül. Felhívom a képvis elő úr figyelmét, hogy ezekről az állami támogatásokról az Országgyűlés a társadalmi szervezetek bizottságának javaslata alapján dönt; a bizottság elnöke dr. Bognár László MIÉPes képviselő úr. A 40/1999es országgyűlési határozat értelmében a '99es költs égvetésből az említett egyesület 450 ezer forint állami támogatást kapott. Az egyes területi önkormányzatok, így a budapesti V. kerületi önkormányzat támogatásainak elosztásában a kormány nem illetékes, ezért az ezzel kapcsolatos felvetéseire nem tudok és nem is szeretnék válaszolni. Összefoglalásul: az erdélyi származású magyar állampolgárok kulturális különbözőségének kérdése nem hasonlítható egy nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó személy nemzeti
