Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter:
2284 A másik baj az, hogy a kormány tavalyi prognózisainak egy része nem bizonyult korrektnek. Ma ugyanis már csak a kormány hisz makacsul abban, hogy az idei infláci ó 8 százalék alatt lesz. Márpedig az alulbecsült inflációnak legalább két megvitatandó következménye lesz. Az egyik: a kormány bevétele ténylegesen nagyobb lesz a vártnál. Ennek a százmilliárdos nagyságrendű összegnek a sorsáról mégiscsak beszélni kéne az Országházban. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy a kormány kényelmesen ül többletbevételein, miközben például az árvízvédelem költségeit az oktatáson, az egészségügyön és az önkormányzatokon spórolja meg. A másik következmény: milliók reáljövedelme kerül vesz élybe, ennek keretében veszélyben van a nyugdíjak reálértéke. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy az MSZPfrakció javaslatot nyújtott be ennek korrigálására; ennek lényege, hogy a nyugdíjasok idén ennek kompenzálására kapjanak 13. havi nyugdíjat. Sajnálj uk, hogy javaslatunkat a kormány elutasította. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi is!) A másik nagy terület pedig, ahol a reálkeresetek csökkennek, a közszféra dolgozói körében keresendő. Magyarországon egy furcsa tendencia van kibontakozóban: a gazdaság s zárnyal, miközben a reálbérek zuhanórepülésbe kezdtek. 1997ben a reálbérek növekedése még közel 5 százalékos volt, 1998ban ez már 4,5 százalékra mérséklődött, ez tovább csökkent 1999ben, amikor is a reálbérek emelkedése már csak 2,5 százalékos volt, és az idei prognózisok szerint a reálbérek emelkedése mindössze 1 százalékos lesz, miközben a gazdaság növekedése Magyarországon az elmúlt évtizedekben soha ilyen jó nem volt. Feltehető tehát a kérdés: mikor részesednek hát a munkavállalók a gazdasági növeked ésből? A munkavállalók viselték ugyanis a stabilizáció kényszerű terheit, abban a reményben, hogy a stabilizáció gyümölcseiből is részesedhetnek majdan. Most szomorúan kell tapasztalniuk, hogy e gyümölcsöktől a kormány akkor is megfosztja őket, amikor végr e lenne miből adni. Végezetül szeretnék néhány szót mondani a minimálbérről. Örülök annak, hogy a kormány minimálbérötletével előállt. Mégis meg kell jegyeznem, hogy ezt elég sajátos formában tette. Ötleteket adott ugyanis más munkáltató knak, de semmit sem csinál ott, ahol neki magának lenne szerepe, ott, ahol ő maga a munkaadó. Ezért javasoljuk a kormánynak: járjon elöl a jó példával, és a közszférában a garantált béreket igazítsa az általa kívánatosnak tartott 40 ezer forintos minimálbé rszinthez. Természetesen ezt ki kell egészíteni olyan adótörvényekkel, amelyek keretében a nettó keresetek is növekednek. Az európai gyakorlat ugyanis az, hogy a minimálbéreket nem terhelik meg adókkal. Ennek a közelmúltban éppen a fordítottja történt az o rszágban, amikor a kormány adótörvényei következtében éppen a legrosszabbul keresők nettó reálkeresete csökkent: a minimálbér nettó reálértéke az elmúlt két évben csökkent, miközben a bruttó összeg emelkedett. Javaslatunk tehát kettős: ott, ahol ő maga a m unkaadó, a kormány emelje meg a garantált béreket, de ez párosuljon egy korrekt adópolitikával is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr kíván vá laszolni az elhangzottakra. DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Képviselő Úr! Az államháztartási törvény 50. §a következő évre vonatkozó költségvetési irányelveket ír elő, nem írja elő azt, de nem is zárja ki, ho gy három évre vonatkozó (Puch László nevet.) költségvetési irányelveket fogadjon el az Országgyűlés. Szeretném emlékeztetni a képviselő urat, hogy a kormány 1999ben három évre vonatkozó költségvetési irányelvet terjesztett az Országgyűlés elé, amelyet az Országgyűlés el is fogadott, a Magyar Köztársaság 20002002. évre vonatkozó költségvetési irányelvéről szóló 68/1999. számú, VI. hó 25én meghozott országgyűlési határozatában. Eszerint az Országgyűlés három évre
