Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2282 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy egyetértve mindazzal, amit ön elmondott, néhány egyházi, illetve állami részről megtett eddigi lépésről tájékoztassam a tisztelt Házat. A történet 2000. február 13án kezdődött. Az egyik horvát napilapban helyszíni riportban közölték a dubrovniki Domonkosrendi szerzetes azon nyilatkozatát, hogy a Domonkosrend dubrovniki kolostorának múzeuma kész visszaadni Magyarországnak Szent István kir ály koponyadarabját, amelyet évszázadok óta ott őriznek. Állítása szerint a Domonkosrend nem támasztana semmiféle akadályt az ereklye visszaadása elé. Mint mondta, ahhoz csak az kellene, hogy a magyar állami és egyházi vezetés felvesse a kérdést, horvát r észről készek az együttműködésre. Február 17én a Domonkosrend horvátországi tartományfőnöke fogadta Csóti György zágrábi magyar nagykövetet. A beszélgetés során a tartományfőnök elmondta, hogy Martinic atya kijelentése magánvéleménynek számít, és nem tek inthető a horvátországi Domonkosrend hivatalos álláspontjának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a rend elzárkózik az ereklye visszaadása elől, sőt megkeresés esetén elvben kész egy ilyen magyar kérés teljesítésére. Seregély István egri érsek úr, a Magyar Püspöki Konferencia elnöke telefonon megbeszélést folytatott Bozanic érsekkel, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nevében levélben kérte a horvát Domonkosrend tartományfőnökét, hogy az előzmények alapján támogassa az ereklye hazatérését. Ezt kö vetően a nagykövet úr, Csóti György többször tárgyalásokat folytatott a legkülönbözőbb szinten. Mindenféle nyilatkozatok napvilágot láttak, majd a horvát Domonkosrend tartományi tanácsa 2000. április 14én megvitatta a Szent Istvánereklye ügyét, és a tes tület többségi szavazattal annak visszaadása mellett döntött. A tartományi tanács ülését követően a horvát Domonkosrend tartományfőnöke április 16án a horvát televízió vallási műsorában megerősítette: a Domonkosrend horvátországi tartománya részéről fen náll az elvi nyitottság a relikvia visszaadását célzó hivatalos tárgyalások beindításához, tiszteletben tartva az államközi, az egyházak közötti, valamint a belső Domonkosrendi eljárási szabályokat. Április 17én a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá ból Semjén Zsolt helyettes államtitkár tájékoztatta a nagykövetséget, hogy Rockenbauer Zoltán miniszter úr levelet ír Goran Granic első miniszterelnökhelyettesnek, aki többek között a külkapcsolatok és az egyházi ügyek felügyeletét gyakorolja a kormányban , valamint Anton Vujic kulturális miniszternek, amelyben a magyar kormány nevében kéri a horvát kormány támogatását és együttműködését Szent István Dubrovnikban őrzött ereklyéjének hazatéréséhez. A Katolikus Püspöki Kar részéről természetesen kijelölésre k erült - mint ahogy a kormány részéről a miniszter úr - a szombathelyi, illetve a veszprémi megyés püspök úr az egyházi vonatkozású tárgyalások lefolytatására. Ilyen módon tehát nincsen más dolgunk, mint a természetes igényből fakadó gyorsítás mellett olyan megállapodást kötni mind egyházi, mind állami részről, amely garantálhatja nemcsak a hazatérését ennek az ereklyének, hanem természetes módon az itthon maradását is, nem rövid, nem hosszabb, hanem végleges időtartamra. Ebben kérem a tisztelt Országgyűlés és valamennyi politikai párt segítségét is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, Szabad Demokraták Szövetsége. KUNCZE GÁBOR (SZD SZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bánk Attila frakcióvezető úr az imént egyféle módon közelített a köztársaságielnökválasztás kérdésköréhez, én most egy másikfajta módon szeretném ugyanezt megtenni. A hét végi kisgazda kongresszuson lényegében az történt, amit vártunk: szinte egyhangúlag Torgyán elnök urat jelölték köztársasági elnöknek, aki a jelölést nem fogadta el. A döntés indokával
