Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (137. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János):
2273 Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az árvízvédekezés még nem ért vég et, de a kormány kötelezettsége értelmében a mai napig tett intézkedésekről szeretném tájékoztatni önöket. A legfontosabb mondanivalóm az, hogy gátszakadás sehol nem történt, a rendkívüli készültség 1614 kilométeren rendelt el védekezést, és annak ellenére , hogy rendkívül sok probléma volt, a mai napig sikeres az árvízvédelmi tevékenység. Az előrejelzések, amelyek az árvizet jó tíz nappal előzték meg, sajnos igazaknak bizonyultak, a Szolnokra prognosztizált 1020 pluszmínusz 20 centiméter vízmagasság 1041 c entimétert produkált, ami soha nem látott vízmagasság a magyar vízügy történetében. A vészhelyzet elrendelése április 8án történt meg, majd április 18án további szakaszokra terjesztettük ki. A védmű 310 kilométer hosszban volt olyan, hogy a gátak magassá ga alacsonyabb volt, mint a várható vízmagasság. Ezeken a gátszakaszokon sikerült nyúlgátakkal megmagasítani a töltést, és ezzel megakadályozni azt, hogy a víz meghágja a gátakat. Példaként arra, hogy mekkora volt a feladat, két számot mondanék. Az egyik a z, hogy a gátakra másfélszeres terhelés hárult, mint amire méretezték ezeket; a százéves valószínűségű árvízre vannak méretezve. De azt hiszem, jobban kifejezi a tényeket az, ha azt mondom, hogy nyolcvanszoros vízmennyiség folyt le hosszabb időn keresztül a Tiszán. A védekezési munkában a honvédség, a tűzoltóság, a polgári védelem, az ÁNTSZ és elsősorban a lakosság vett részt. A vízügyes kollégák irányításával sikerült ebben a rendkívül nehéz helyzetben elkerülni a pánikot. Ezt hangsúlyozni szeretném, mert a veszély sokkal nagyobb volt a helyszínen, mint távolról ezt érzékelni lehetett, és azt gondolom, mindannyiunk számára nyilvánvaló volt, hogy a pánik elkerülésében a sajtó rendkívül nagy segítségünkre volt. Az időelőnyt, amelyet a vészhelyzet kihirdetésév el sikerült szereznünk, végig meg tudtuk tartani. Most is, ezekben a pillanatokban is folyik még védekezés, a gátak megtámasztása; 350 kilométer hosszan jelentkeztek és jelentkeznek fakadóvizek, 127 buzgárt kellett elfojtani - ezek között volt egy olyan na gy Tiszasasnál, amelyhez foghatót Európában nem láttak még. 1820 ezer ember védekezett a kritikus napokon, és ezek között tízezernyi önkéntes és diák fordult meg a gátakon; a képviselő urakat nem is említem, akik szintén megjelentek különféle szakaszokon - bocsánat, hölgyeket és urakat kellett volna mondanom. A technikai háttér és a mobil kommunikáció tette lehetővé véleményem szerint, hogy mindenhol ott tudtunk lenni időben. Nagyon látványos számokat tudok sorolni a beépített anyagokró l; legyen elég az, hogy minden magyar állampolgárra egy homokzsák jut a gátakon: tegnap meghaladta a beépített zsákok száma a 10 milliót. Elkezdődött a helyreállítás tervezése és párhuzamosan a károk felmérése, és annak a munkának a megkezdése is elindult, amely a zöldfolyosóprogramot meggyorsítja. Az elmúlt két évben 66 milliárdot költöttünk gátakra, ennek az újragondolását a kormány az elkövetkezendő napokban megteszi. Még egyszer annyit szeretnék elmondani, hogy még folyik a védekezés, még kellenek a g átakon a védekezők, az éber figyelők, de azért - én már úgy érzem - a nehezén túl vagyunk, és ebben köszönöm mindenkinek a támogatását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Most a Házszabály értelmében a frakci óvezetők két percben kaphatnak szót. Megkérdezem, melyik frakció kíván a szólás lehetőségével élni. (Dr. Lamperth Mónika jelentkezik.) Kérem, ha netán a számítógép nem jelzi, kézfelemeléssel jelezzék a hozzászólási szándékukat. (Senki sem jelentkezik.) Így sem történt jelentkezés. Ebben az esetben áttérünk a napirend előtti felszólalások tárgyalására. A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Bánk Attila... (Dr. Lamperth Mónika: Bocsánat!) Mégis? (Dr.
