Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. május 2 (136. szám) - Himnusz - A képviselőcsoportok nevében elhangzó felszólalások: - ELNÖK (dr. Áder János): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2254 tömegdemonstrációkon, és persze azokra, akik a választásokon nagy számban rés zt vettek. Köszönet és hála illeti őket azért, mert felismerték a cselekvés lehetőségét, és különösen azért, mert tenni akartak és tettek is Magyarország jövőjének megváltoztatása, sorsának jobbra fordítása érdekében. Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1990. má jus 2i alakuló ülés előtt történt még valami, amit érdemes külön megemlíteni. A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége a demokratikus intézmények stabilitása és az ország kormányozhatósága érdekében megállapodást kötöttek. A megállapodás abból a felismerésből fakad - a preambuluma szerint , hogy mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok különleges felelősséget viselnek a nemzet előtt. A politikai ellenfelek nem ellenségnek tekintik egymást, és lényeges kérdésekben megegyezésre törek szenek. A megállapodás fő szabályként kimondja, hogy a parlament egyszerű többséggel határoz a legtöbb kérdésben, ugyanakkor rögzíti, hogy a legfontosabb jogok és intézmények szabályozásánál minél szélesebb közmegegyezés szükséges. Ez volt a lényege annak a konszenzusos demokráciamodellnek, amelyet akkor komolyan gondoltunk, és amely kemény viták közepette bár, de mindvégig jellemezte a parlament első négy évét. Ez a szemlélet érvényesült akkor, amikor az 1994ben összeült parlament többsége többletjogosítv ányokat biztosított az akkori ellenzéknek a bizottságokban, a vitanapok kezdeményezésében, a végrehajtó hatalom ellenőrzésében. Ez a szemlélet érvényesült akkor, amikor az akkori többség számos ponton lemondott kétharmadának érvényesítéséről. Akik az első parlamentben is itt voltak, emlékeznek arra, hogy a működés szabályait menet közben közösen alakítottuk ki. Tanulságos ebből a szempontból áttanulmányozni az első napok és hetek üléseinek jegyzőkönyveit. A két legnagyobb vitakérdés a parlament két alapfunk cióját érintette: a törvényalkotást és a végrehajtó hatalom ellenőrzésének ügyét. Külön vita zajlott az interpellációk ügyéről. Vörös Vince a házbizottság ülésén azt javasolta, hogy kéthetenként legyen interpellációs nap. Az ellenzéki Orbán Viktor kifejtet te, hogy ez az ellenzék számára elfogadhatatlan; mint mondta, Európában példátlan lenne az (Bauer Tamás: Így van! - Taps az SZDSZ soraiban.) , hogy akár két napot kellene várni egy miniszteri válaszra az interpellációk kapcsán. A vita után, tisztelt képvise lőtársaim, ezt a véleményt akceptálva, a házbizottság állásfoglalást bocsátott ki, melyet a parlament 1990. május 31i ülésének jegyzőkönyve rögzít. Ebből idézek: "Az Országgyűlés minden hét hétfői és keddi napján plenáris ülést tart. Az interpellációk és kérdések elmondására a keddi ülésnapon kerül sor." Később a Házszabályban a "minden hét" kifejezés a "hetente" kifejezéssel lett rögzítve. Ezt a "hetente" kifejezést sikerült az ügyrendi bizottságnak most úgy értelmeznie, hogy ez nem azt jelenti, hogy mind en héten van interpelláció, hanem csak azokon a heteken, amelyeken ülésezik a parlament. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet úgy megemlékezni az első szabadon választott parlament alakuló üléséről, hogy ne beszélnénk arról, mivé lettek az eredeti szándéko k, hogy merre fejlődött az eredeti szándék szerinti konszenzuskereső demokrácia modellje. Nem lehet nem beszélni arról, hogy a kormánytöbbség a saját kényekedve szerint értelmezgeti a közösen kialakított szabályokat; hogy a háromhetes ülésezéssel lényeges en szűkülnek az ellenzék jogosítványai, megcsonkítva ezzel a parlamentet; hogy az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok egyébként kötelező felállítására nem kerül sor; hogy a parlament az ellenőrzés jogosítványaival egyre kevésbé él; hogy a parlamen tet az elmúlt másfél évben kormányzati pecsétnyomóvá silányították; hogy a politikai ellenfelet egyesek megsemmisítendő ellenségnek tekintik; hogy lassan megszűnik a beszélő viszony a kormánypártok és az ellenzéki pártok között, miközben ennek természetesn ek kellene lennie. Tisztelt Képviselőtársaim! Tíz évvel ezelőtt egyetértettünk abban, hogy Magyarország az európai nemzetek családjába akar jutni, oda akartuk juttatni, hogy ki kell vívnunk függetlenségünket, hogy saját magunkról mi dönthessünk, hogy megte remtjük a jogállam garanciáit, és ennek határait tiszteletben tartjuk, hogy közösen lépünk fel mindenfajta diktatúra és ordas eszme ellen, hogy demokratikus határkorlátokat állítunk a végrehajtó hatalom elé. (10.50)
