Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
2234 Olyan stabilizáció felé, ami talán egyedül áll a világtörténelemben. Ugyanis Magyarországon a legnagyobb inflációt tapasztaltuk, azt a hiperinflációt, amire a gazdaságtörténet nem tud példát soha sehol. Mégis, ennek nyomán 1946 augusztusában olyan stabilizáció jött létre egy polgári demokrata kormányban, amelyikről azt mondani, hogy ez része volt valamiféle szovjet kísérletnek vagy szovjet elnyomásnak '45től fogva, nagy tévedés. Nem tesz jót se a történelemnek, se az igazsá gnak, se a nemzet közérzetének, se hírünknek a világban. Nagyon jó volna, ha azok a történészeink is, akikben valamiféle ilyen érzés van, elvégeznék a házi feladataikat. A demokrácia bástyájának nevezték akkor Magyarországot. A New York Times vezércikkben azt írta, ha hagyják azt a Magyarországot 194546ban, akkor az példája lehet az egész térségnek Európa ezen régiójában. A szuverenitás felé haladt Magyarország. Komoly esély volt, hogy igen, '47 tavaszán a békeszerződés megkötődik, a szovjet megszálló had sereg elmegy, s Magyarország szuverén állam lesz. Akkor erről mindenki beszélt. Én magam sok száz népgyűlésen az országban és ebben a parlamentben többször elmondtam: Magyarország a szuverenitás felé halad. Volt egy puccs, jött Rákosi Mátyás és hí vei, aminek aztán a szovjet hadsereg besegített. Azonban ez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország akkor úgy tudta, hogy a szuverenitás felé halad. Ezt a világ is így tudta, volt - ismétlem - egy coup ďétat, egy kommunista puccs, ami ennek elejét v ette. Azonban nagyon fontos a nemzet közérzetének, pontosan mostanában megint, amikor keressük, hogy hova is nyúlunk vissza: 1956, 1848; 194546ban olyan szabad választások voltak Magyarországon, ami bizonyítéka annak, amiről itt már előbb említést tettem . Befejezésül: örömmel hallottam azt, amit Ughy Attila képviselő úr elmondott a FideszMagyar Polgári Párt álláspontjaként, hogy igen, ez a nemzeti megemlékezés, egy nemzeti megemlékezés kívánatos. Nekem... - hogy is mondjam ki, hogy ne hangozzék másnak, m int aminek szánom - igen, Kovács Béla neve, aki képviselőtársam volt, akinek én képviselőtársa voltam, akivel ugyanabba a perbe kerültünk. Engem a kommunista rendőrség tartóztatott le, mentelmi jog ide vagy oda. (14.00) Kovács Bélát nem, Kovács Bélát az or oszok, de hát mi egy család voltunk Kovács Bélával, és ez volt a magyar nemzetnek és a független magyar parlamentnek az a kiállása, ami aztán, tudjuk, hogy végződött, hova vezetett. Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy erről a témáról érdemes volna továbbgon dolkozni, amit én itt elmondtam, inkább adalékok, részletek. Megérdemelne talán valamiféle rendszeres és kimerítő gondolkodást, és akkor nem lesz olyasmi, hogy egymás tányérjára rakunk dolgokat, és egymásról olyanokat mondunk vagy gondolunk, ami valóban ne m felel meg a valóságnak. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Varga László képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt H áz! Úgy érzem, hogy kötelességem megszólalni ebben az ügyben, miután végigéltem a fasizmust, a kommunizmus egy részét, és illő, hogy nemcsak a vezetőkről, akikről szükséges, hogy megemlékezzünk - talán egyike vagyok itt a parlamentben, aki Nagy Imrével még személyesen tárgyalt 1948ban , de azokról a kisemberekről, áldozatokról, polgárokról, akiknek a nevét soha meg nem tudjuk, nem ismerjük, de mégis mellettünk álltak, részt vettek a küzdelemben, úgy a fasizmus, mint a kommunizmus ellen.
