Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
2215 azok a munkaszolgálatosok is, akik pedig nem harcolta k fegyverrel a Szovjetunió ellen. Sorsuk egybeolvad a többi százezerével. Csodálatos, hogy ezzel kapcsolatban még semmiféle kimunkálás és statisztikai kidolgozás nem történt, hogy hányan voltak azok, akik megszenvedve a náci üldözést, még kénytelenek volta k a kommunizmus rémtetteit is elviselni. Természetesen tudjuk azt, hogy a 45 év dúlása alatt, különösen az ötvenes években, majd '56 után voltak a kommunista rendszernek zsidó vallású magyar honpolgár áldozatai is. Ugyanígy az 1919es első kommunista rémur alomról tudjuk, hogy az 590 ártatlanul legyilkolt magyar állampolgár között is 44 zsidó vallású honpolgárunk vesztette életét. Ezt sem tanították a 45 esztendő alatt, és nem mutatták be, hogy a kommunizmus bűnei válogatás nélkül mindenkit utolérhetnek. Tör ténetírásunk és az iskolai oktatásban használt történelemkönyvek ezeket a statisztikákat nem mutatják be, pedig a nemzet egységének kialakulásában lényeges lenne a valóság bemutatása minden vonatkozásban. Maradjunk Wiesenthal professzor úr Magyarországon t ett nyilatkozatánál, amely szerint a kommunizmus bűntettei ugyanúgy elítélendők, mint a nácizmus rémtettei. Visszatérve Horváth Béla képviselőtársam javaslatához, be kell mutatnom, hogy ki is volt tulajdonképpen Apor Vilmos püspök, és miért kell az ő tragé diájához, önfeláldozásához kötni ezt az emléknapot. Apor püspök élete nyitott könyv az ország minden lakója előtt. Tudjuk, hogy kezdetben a szegények plébánosa volt, ha kellett, még a cipőjét is átadta a rászorulóknak. Amikor 1945 nagypéntekén mint győri p üspök, a püspökség pincéjében oltalmat nyújtott a betörő szovjet barbárság ellen, nem válogatott, és megkülönböztetés nélkül mindenkinek megadta azt az oltalmat, amit életével pecsételt meg. Érdemes ezeket az eseményeket részletekbe menően megismerni, és á tgondolni, ahogy a szovjet tiszt pisztolygolyója által a kommunizmus rémtettei jelentkeztek a győri püspöki palotában. Ezekről az eseményekről 45 éven keresztül beszélni sem volt szabad, sőt még a mártír püspököt is csak titokban tudták eltemetni, nehogy a megmentett asszonyok könnyet ejtsenek temetésekor. Talán így érthető, hogy nem rögeszme az az elgondolás, amelyik Apor püspök halála napját a kommunizmus áldozatairól való megemlékezés oltárára emeli. Van egy bibliai mondás, amely szerint az a legnagyobb áldozat, ha valaki életét áldozza barátaiért. Ez történt Győrben is. Ha az iskolákban ezen a napon megemlékeznek a magyar történelmi tragédiák kommunizmus által okozott áldozatairól, talán a visszaemlékezés és az elpusztítottakért kiontott könnycsepp többe t fog érni minden jóvátételnél, amit pótolni már úgysem lehet. Ezekkel a gondolatokkal javaslom és feltétlenül szükségesnek tartom a Horváth Béla képviselőtársam által felszínre hozott megemlékezés napjának törvényben való rögzítését. Tudom, akad itt a par lamentben, aki rögeszmének minősíti ezt a megemlékezést, amint az az egyik bizottsági jegyzőkönyvben olvasható. Azonban az illető gondoljon arra, hogy ez nem nacionalista, hanem egy általános emberi megemlékezés, amelyik semmiféle különbséget nem tesz a ha zánkban élt és élő nemzetiségek között, akik mint a hon polgárai, osztoztak a nemzetünket ért tragédiákban. Az elmondottak alapján a H/2218. számon benyújtott kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló képviselői önálló indítványt támogatom. Köszönöm a f igyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP. (12.30) CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) :
