Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - A kommunizmus áldozatainak emléknapjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2212 Megítélésünk szerint , ha a pedagógiai illuzionizmus és a politikai akarnokság összetalálkozik és iskolai gyakorlattá válik, akkor ott megszűnik a gyermeki érdek és megszűnik a pedagógia. (12.10) Ezért az előterjesztett határozati javaslatot nemcsak nem támogatjuk, hanem a leg határozottabban elutasításra javasoljuk. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének mással kell foglalkoznia. Azzal, ami az ország dolga, gondja és azzal, ami immár 1012 esztendővel a rendszerváltozás megkezdése után, egy évtizeddel az első szabad választásokat követően eljuttatja ezt a nemzetet oda, hogy a nemzet dolgaival és épülésével foglalkozzon, keresve az egyetértés, keresve a megbékélés útját. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyi móthy Géza) : Megkérdezem, az alkotmányügyi bizottság kíváne előadót állítani. (Jelzésre: Nem.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra került sor 1010 perces időkeretben. Először megadom a szót Lányi Zsolt képviselő úrnak, Füg getlen Kisgazdapárt. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Uraim! A benyújtott indítványt a Független Kisgazdapárt frakciója és a Független Kisgazdapárt elnöksége megbeszélte, és a Független Kisgazdapárt tagságának nagy része levelekben, üze netekben és telefonokban ezt üdvözölte. Horváth Béla képviselőtársam azzal kezdte a mondanivalóját, hogy szeretne egy korszakot lezárni. Szeretné befejezni azokat a dolgokat, amelyeket le akarnak zárni a holokausztról való megemlékezéssel, egyéb ilyen tört énelmi korszakok lezárásával, hogy a társadalmi béke, a további fejlődés nemcsak Magyarországon... - az egész világon elindulhasson egy demokratikus, egy jogállami, egy egymást megértőbb, közvetlenebb kapcsolatokat teremtő világ felé. A kommunizmus mint ol yan, most nem az elvekről beszélek, amelyek filozofikus kérdések lennének, hanem a gyakorlati megvalósulásában - ahogy említették - soksok száz millió áldozatot követelt. Nem magyar ügyről van szó, hanem egy olyan eszmének a gyakorlati megvalósításáról, a mely töméntelen szenvedést okozott az emberiségnek. Nagyon rossz az, hogy itt most az ellenzék tisztelt képviselői, akik baloldali értékeket képviselnek és a nemzeti oldal, amelyik most kormányon van, amelyik a konzervatív és inkább nemzetibb jellegű elkép zelésekkel foglalkozik, nem tudnak ebben közösen egyetérteni. Mert igenis itt jelentős milliók, áldozatok, szenvedések, halálesetek, borzasztó dolgok történtek. Én nem akarom a történelemből ezeket elismételgetni, mert Horváth Béla nagyon sokra utalt, mill iókról, száz milliókról, nyolcvan milliókról beszélt, de teljesen mindegy. Az én megítélésem szerint - és ezért támogatom teljes mellszélességgel ezt a javaslatot - bizony, akkor tudunk befejezni valamit, és akkor tudunk új életben, új egymás iránti megfel elő toleranciával működni, ha azokat a rettenetes, kirívó eseteket és az emberiséget tönkretevő és az emberiséget megnyomorító eszméket - akár nácizmus az, akár kommunizmus az - leszámoljuk, lezárjuk, és a történelemben a helyére tesszük. Mint ahogy tökéle tesen egyetértett a Független Kisgazdapárt azzal, hogy a tanulóifjúság a holokausztról egy tisztességes és valóságos tájékoztatást kapjon, és ezt minden fiatal kapja meg, ugyanúgy egyet kell értenem, és a társadalomnak is egyet kell értenie azzal, hogy vis zont a másik szörnyűségről, amelyik szintén nagyon sok embert, talán még több embert érintett, a fiatalság információt kapjon. Az ne legyen a szőnyeg alá söpörve! Itt félreértés van - én nem vagyok abban a bizottságban, tehát nem tudhatom, állítólag ő se v olt ott, én se voltam ott, ahol ezek a viták folytak, de ha ott is volt , nem jó, ha ezt a képviselőtársam személyes sérelemnek veszi, mert őt nem sorolom azok közé az emberek közé, akik milliókat irtottak
