Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP):
2191 ennek a sikere s egít a kétharmados döntést igénylő további törvénymódosítások meghozatalában a jövőben. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály úr, a MIÉP képviselője. Megadom a szót. KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP) : Eln ök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat a Magyar Köztársaság alkotmányából a honvédelem, a hadsereg felhasználásának, idegen katonák Magyarországra történő belépését, a magyar katonák külföldi bevetésének szabályait változtatja meg , ezzel megszüntetvén a rendszerváltoztatás immár történelmi döntését, hogy a történelem, főleg a XX. századi események tanulságaként Magyarországon minden, a határokon átlépő katona az Országgyűlés felelősségét jelenti. Az Országgyűlés tehát a jövőben csa k a béke és a háború kérdésében dönthet, az addig vezető út engedélyezése és a felelőssége a mindenkori kormányé lesz. Így a kormány engedélyezési és felügyeleti jogkörévé válik a magyar, illetve a külföldi hadseregek külföldi, illetve magyarországi tartóz kodásának ideiglenes, de meghatározatlan ideig tartó engedélyezése, szövetséges légierőknek hazánk légterében történő járőrözése és a nem fegyveres humanitárius tevékenység. Az alkotmány 40/C. §a (2) bekezdésének elhagyásával a honvédelmet érintő nemzetkö zi szerződések ratifikálási jogát is elveszti az Országgyűlés. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az alkotmány 19/B. § (1) bekezdése is változik, és a jövőben rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács veszi át a 19. § (3) bekezdés j) pontjában biztosított jogait az Országgyűlésnek, akkor elmondhatjuk azt, hogy a Magyar Országgyűlésnek nemcsak a békeidőbeli hadmozdulatokhoz, az idegen csapatok Magyarországon való állomásoztatásához, hanem a katonai jellegű nemzetközi szerződésekhez sem sok köze marad. A bék eidőben határon át történő csapatmozgások vezettek el mindig a háborús konfliktushoz. Tehát amikor az Országgyűlés jelen módosítás esetében a jogairól lemond, egyben a konfliktus kialakulásának megelőzésében biztosított jogairól is lemond, ezt teljesen a m indenkori kormány felelősségére bízza. A kormány pedig a szövetségi kötelezettségek, a szövetségi érdekek szerint kell hogy döntsön. Térségünkben még mindig sokkal nagyobb a feszültség annál, hogy ez ne jelentsen veszélyt. Az esetleges feszültségek fokozód ása esetén sem lesz viszont lehetősége az Országgyűlésnek az esetleges háborús konfliktus megelőzésére való döntéshozatalhoz. Az alkotmánymódosításnál minden helyzettel számolni kell, olyan helyzettel is, ami ma még irreálisnak tűnik. A fent leírt feszülts ég olyan méretűvé is válhat, hogy a szomszédos állam fegyveres erővel megsértheti hazánk határát, mint ahogy ez bekövetkezethetett volna az elmúlt évi szerbkoszovói konfliktus idején. A fegyveres határsértés - annak méretétől függetlenül - indokolhatja a rendkívüli helyzet kihirdetését, és ettől a pillanattól kezdve a háború és béke kérdése a Honvédelmi Tanács kezébe kerülhet. Ennek az esetleg kialakuló helyzetnek a következményeire még gondolni sem jó. Ha valaki, valamelyik képviselőtársam a tisztelt Házb an abszurdnak találja az elmondott eszmefuttatásomat, gondoljon vissza a múlt századi magyar történelemre, az első és a második világháborúba való besodródásunkra és annak következményeire. Természetesen ma már van remény arra, hogy a történelem nem ismétl ődik ilyen szörnyű módon, bár akkor is az akkori kormányok éppen úgy bíztak katonai szövetségeseikben, és elképzelhetetlennek tartották a katonai vereséget, mint mi, akik itt ülünk.
