Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2186 első szabadon választott kormány megkezdte működését, éppen tíz évvel ezelőtt - egy picit elhalványult ennek az ünneplése , akkor ismerte fel államférfiúi bölcsességgel mind Antall József miniszterel nök, mind a legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy a jelen alkotmányozási helyzetben kormányozhatatlanná válik az ország, illetve elsikkad a kormányzati felelősség, illetve a kormány mozgástere olyan mértékre korlátozódik, ami egy európai demokratikus jogállamban nem szerencsés. Azt is láttuk, hogy valóban szabad volt a választás, és kellő erejük volt akkor a demokrácia erőinek, hogy pontosan és európai módra szabályozzák ezt a kérdést. Éppen ezért meg kell említeni, hogy az a megál lapodás, ami a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között történt, államférfiúi bölcsességre vallott, és ennek során világosan széjjelválasztották, széjjelválasztottuk azokat a törvénykezési köröket, ahol a kormányzati felelősségnek egyér telműen dominálni kell, és azokat, amelyeket továbbra is garanciális körben kell tartani. Ezek között első helyen szerepeltek a honvédelemre vonatkozó törvények. Ezt követően beindult a kormányzás és beindult az alkotmányos erők berendezkedése, hiszen erre nem volt példa korábban, nemcsak az azt megelőző 4050 éves diktatúra idején, hanem valójában a magyar parlamentarizmus idején nem volt olyan mértékű jogállamiság, mint amilyen most beköszöntött, és nem voltak olyan jogintézmények, amelyeknek egymással ös szhangban kellett működniük. Tréfásan akkoriban azt mondtam, hogy az alkotmányos erők elfészkelődésének az ideje van, amikor az Alkotmánybíróság segítségével sikerült lecövekelni a határokat, hogy mi a parlament felelőssége honvédelmi kérdésekben, mi az ál lamfőé, mi a kormányé; emlékszünk ezekre. (10.10) Ebben az időszakban pontosítódtak és tisztázódtak a felelősség kérdései. Ekkor merült fel, hogy új honvédelmi jogszabályokat kell létrehozni, és az akkori államférfiúi bölcsesség összpárti egyeztetés során alakította ki ezeket a jogszabályokat. Tehát ott kezdődött ez a konszenzusszellem, ami utána mindig példaként maradt fenn, hiszen mind a biztonságpolitikai alapelveket, mind a honvédelmi alapelveket, mind a honvédelmi törvényt, majd a további, honvédelemme l kapcsolatos törvényeket összpárti konszenzussal hoztuk létre. Ennek rendkívül nagy a jelentősége. Közben a délszláv válság sürgetővé tette, hogy a honvédelem területén is átgondoljuk a helyzetet, és a végrehajtó hatalomnak sokkal nagyobb felhatalmazást k ellett adni, hogy azonnal reagáljon az esetleges határsértésekre, az ország biztonságát veszélyeztető akciókra. Így jött létre az alkotmány 19. § e) pontjának a kialakítása, illetve átalakítása, ami a kormánynak nemcsak felhatalmazást adott, hanem a kötele sségévé tette, hogy az országot ért támadás vagy fenyegetés esetén haladéktalanul eljárjon. De benne szerepelnek a biztonsági tényezők is: amellett, hogy eljár, mind az Országgyűlést, mind a köztársasági elnököt haladéktalanul tájékoztatnia kell, hogy élhe ssenek a jogosítványaikkal. Ez volt az első példa arra, hogy az alkotmányt érdemben módosítottuk, és olyan irányban, amelynek a továbbfejlesztése szükséges. Ezt követően, ahogy többen is mondták előttem, rendkívül nagy lépést jelentett az ország NATOtagsá ga. És nem véletlenül cezúra ez, hiszen a NATOtagság előtti időszakban egyrészt állandóan arra kellett gondolni, hogy a biztonságunkról magunknak is gondoskodnunk kell teljes mértékig, és felelősséget kell vállalnunk; másrészt pedig elő kellett készítenün k a NATOtagságot. Egyértelmű volt, hogy a világ legsikeresebb biztonsági és együttműködési szervezete, a NATO, amely működésének köszönhető túlnyomórészt, hogy a második világháború óta Európában és az euroatlanti térségben nem voltak jelentős konfliktus ok, nem voltak háborúk, és végeredményben Európa békében fejlődhetett. Létrejött az a talaj, amelyen az Európai Unió kialakulhatott - ez is a NATOnak köszönhető. Az is világossá vált, hogy a második világháború óta gyökeresen megváltoztak a kihívások, a b iztonsági kihívások. Emiatt megváltoztak a feladatok, a kockázatok, a biztonság fogalma és mértéke egyaránt. Újra kellett értékelni a biztonság fogalmát, sokkal szélesebb talajra kellett helyezni, amelyen a katasztrófavédelemtől kezdve a környezetvédelemig , a polgári védelemig rendkívül széles területeket kellett felölelni.
