Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz):
2179 SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltozáskor az akkori ellenzék által elért egyik legjelentősebb eredmény az 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Köztársaság alkotmányának gyökeres módosítása volt. Mindannyian tudjuk, hogy ez az alkotmány már születése pillanatában sem volt tökéletes, de mégis ez volt, illetve ez lett az alapja a rendszerváltozásnak. Ennek köszönhetjü k, hogy jogállami keretek között működő demokrácia született Magyarországon. A törvényalkotó akkor - nagyon helyesen - olyan szigorú rendelkezéseket is beépített az alaptörvénybe, amelyeket a tíz évvel ezelőtti időszak indokolt, kiváltképp a magyar történe lem XX. századi tanulságai tükrében. Ezek között szerepeltek a honvédelemmel kapcsolatos paragrafusok is, hiszen ingatag, éppen születő demokráciánkban biztosítékot jelentettek, nehogy egy visszafordulás esetén megismétlődhessék a kádári honvesztés, amikor is 1956ban idegen elnyomó hatalom katonai segítségét kérte a forradalom eltiprásához. Az eltelt tíz év alatt nagyot fordult a világ. Legszebb álmainkban reméltük csak, ami mára valósággá vált: szabad, független, demokratikus Magyarországot teremtettünk. Elmúlt annak veszélye, hogy a kommunizmus valaha is visszatérjen hazánkba. Nem számolódott fel azonban végérvényesen az országunk biztonságát fenyegető minden körülmény. Mi sem példázza jobban ennek igaz voltát, mint a múlt évi jugoszláviai genocídium, ami t a NATObeavatkozás állított meg. Az a NATO, aminek éppen tavaly március 12e óta Magyarország is teljes jogú tagja. Térségünkben, közvetlen szomszédságunkban is jelen vannak és működnek olyan erők, amelyek veszélyeztetik az egyetemes jogokat, a minden em bernek kijáró és a kisebbségek kollektív jogait egyaránt. Ezek az erők újból és újból előretörnek, ha a nemzetközi közösség és különkülön minden demokratikus ország nem mutat fel erőt és elszántságot, hogy elejét vegye, megakadályozza az emberiség elleni bűnöket, ha nem mutat fel kellő erélyt és eltökéltséget, hogy fenntartsuk és megóvjuk a békét, szabadságunkat, függetlenségünket. Mi kiállunk minden ember és kisebbség jogaiért. Tisztelt Országgyűlés! A FideszMagyar Polgári Párt vezette kormánykoalíció fe lelősséget érez az iránt is, hogy megteremtődjék a leghatékonyabb együttműködés szövetségeseinkkel, amely érdekében éppen a nagyobb biztonságunk javára enyhíteni kell az alkotmányi szigort, és a feladatok differenciálásával, az Országgyűlés kizárólagos jog köréből át kell emelni egyes jogosultságokat a honvédelmi bizottság, illetve a kormány hatáskörébe. Mindezt elsősorban, mint korábban hangsúlyoztam, saját biztonságunk növeléséért kell megtennünk, ami egybeesik szövetségesi kötelezettségünkkel is, de végső érvként hadd mondjam ki: ezt kívánja a józan ész. Ezt kívánta már bő egy évvel ezelőtt is, amikor tulajdonképpen már csaknem ugyanott tartottunk, mint most, és éppen a józan ész maradt alul, amikor a nemzet ügyét, a honvédelem sorsát befolyásoló döntést a lárendelték rövid távú aktuálpolitikai érdekeiknek a mélyen tisztelt ellenzék jeles képviselői. (Mécs Imre közbeszólása.) De nem akarom hánytorgatni a múltat, nem kívánom elhomályosítani közös örömünket, hogy hazánk javát szolgálva kormánypártok és ellenzé ki pártok együttes akaratából a mai törvénymódosítások elfogadása által hazánk biztonsága, a honvédelem ismét erősödik. Ismeretes, hogy jelenleg folynak a hatpárti tárgyalások a honvéd vezérkar Honvédelmi Minisztériumba való beintegrálásáról, amely folytat ásaként megvalósulhat a tervezett haderőreform. Nagy horderejű döntések várnak ránk, amelyek hosszú távon szabnak irányt a honvédség működésének, hazánk katonai biztonságának. Ezek a döntések ugyancsak konszenzust, egyetértést kívánnak a kormányzó koalíció s és az ellenzéki pártok között, mert ezek a döntések is az alkotmány módosítását kívánják, s azon kívül több más kétharmados törvényét is. A hatpárti tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak, és minden esély megvan arra, hogy a jövő héten közös nevezőr e jussunk és nekilássunk az alkotmány és a vonatkozó törvények további módosításának kidolgozásához. Reményeim szerint a jelen példa, amit hozzáállásból a honvédelem ügyében az ellenzék tanúsított, átterjed más országépítő terveink kivitelezésére is, hisze n végső soron
