Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2177 túlnyomó többségének egyetértése ölt ismét testet. Ha más eredménye nem volna ezeknek a tárgyalásoknak, csak önmagában az, hogy az egy mással gyakorta élesen szemben álló politikai pártok az ország érdekében félre tudták tenni ellentéteiket, és bölcs kompromisszumot kötöttek egy kétharmados kérdésben, nos, már akkor is bízvást óriási jelentőségűnek minősíthetjük a megállapodást. Öröm és b üszkeség tölti el az Igazságügyi és a Honvédelmi Minisztérium vezetőit és munkatársait, mert a maguk módján hozzájárulhattak annak létrejöttéhez. Emlékszünk még, tisztelt Ház, a pártok konszenzusára, kézfogására 1998 őszén is ugyanebben az ügyben. Emlékszü nk arra a koccintásra, amely szinte jelképezte, hogy közös ügyeinkben bízhatunk egymásban, és a nemzet nagy kérdései nem osztják meg a politikai erőket. A haza biztonsága ugyanis olyan közös ügyünk, amely igen rosszul tűri a pártoskodást. Tisztelt Ház! Eml ítettem az előbb a kézfogás és a pohárcsendülés önmagán túlmutató jelentőségét. Olyan események ezek, amelyekre úgy emlékszünk, mint a megegyezés és a bizalom kifejezőire. Szerencsére egyre inkább a feledés homályába borul mindaz, ami miatt ez az ügy a mai napig a parlament adóssága kellett hogy maradjon. Ne róják utóbb föl nekem a tisztelt képviselők, de mégis azt mondom, hogy az alkotmány módosítására irányuló egyezséget egy ehhez képest jelentőségében hozzá sem mérhető, személyi természetű napi politikai kérdés utalta ideiglenesen az irattárba. Végül néhány szót az alkotmánymódosítás és a honvédelmi törvény ehhez kapcsolódó módosításának hasznosságáról és értelméről. A hatályos alkotmány, néhány kivétellel, az Országgyűléshez telepíti a csapatmozgások eng edélyezését. Ez a szabályozás egy olyan korban született, amelyben még a Varsói Szerződés tagjai voltunk, de a demokratikus politikai erők már megjelentek, és e szabályozással a pártállam maradványai iránti bizalmatlanságukat fejezték ki, lévén, hogy 1989 őszén még ez utóbbiak gyakorolták a végrehajtó hatalmat. Így érthető volt az az igény, amely a nemzet és az állam szuverenitásának megőrzésére irányult, és ezt a katonai függetlenség egyfajta deklarálásával is ki kívánta fejezni. Ma már mindez a múlté. A k ölcsönös bizalomra épülő NATOtagság ésszerű intézkedéseket követel. Ezeknek a hatályos alkotmányszöveg inkább a fékje, semmint a segítője. Megnehezíti szövetségesi kötelezettségeink teljesítését, és mindez csak a hatáskörök ésszerű megosztásával, az Orszá ggyűlés és az annak felelős kormány közötti felparcellázásával oldható fel. A hatáskörök ilyen elhatárolásának ésszerű alapjául a fegyveres erők tevékenységének célja és annak veszélyessége látszik. E megfontolások alapján az Országgyűlés hatáskörében kell maradnia a fegyveres erők úgynevezett alkalmazási kérdésének, ideértve a harci tevékenységet és a békekikényszerítésben való részvételt. Ugyancsak a parlament lehet az egyetlen döntő fórum a külföldi fegyveres erők hazai, valamint a hazánk területéről kii nduló alkalmazásának engedélyezésére, továbbá a külföldi fegyveres erők magyarországi és a magyar fegyveres erők külföldi állomásoztatásának engedélyezésére. Ezek azok a döntések, amelyek túl azon, hogy a Magyar Köztársaság szuverenitását is meghatározó mó don érintik, az átlagost meghaladó kockázati elemeket is tartalmaznak. Ezért az ezekre vonatkozó döntéseknek széles körű konszenzuson, a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmados többségén kell alapulniuk a jövőben is. Egyéb kérdésekben viszont a par lamentnek felelős kormány az, amely a honvédelmi tevékenységek engedélyezésére jogosítványt kapna, ideértve a külföldi fegyveres erők országon való átvonulását, a kiképzések, hadgyakorlatok Magyarországon, illetve külföldön történő tartását, külföldi, ille tve magyar fegyveres erők részvételével. Az csak természetes, hogy a kormánynak ez a jogosítványa származtatott jog, hiszen az Országgyűléstől ered, és az alkotmányon alapul. Korábbi javaslatunkhoz képest új, de a modern hadászat követelményeinek értelemsz erűen megfelelő - és hogy úgy mondjam, a koszovói háború által is inspirált - elem, hogy a hazánkat - ne adja isten - érő, váratlan támadás esetén ne csak a hazai légvédelmi és repülőerők, hanem a
