Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 14 (135. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - LÁNYI ZSOLT (FKGP), a napirendi pont előadója:
2173 Soron következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosítását, valamint a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatok együttes általános vitája. Az előterjesztéseket T/667. és T/2373. számokon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Lányi Zsolt képviselő úrnak, az al kotmánymódosítást indítványozó törvényjavaslat előterjesztőjének, 15 perces időkeretben. LÁNYI ZSOLT (FKGP) , a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Uraim! A törvénytervezet dátuma, amelyet az alkotmánymódosítással kapcsolatban nyújtott am be, 1999 január. Tehát elég sok idő telt el azóta, míg ide került, hogy most mint beterjesztő megindokolhassam, hogy ezt az alkotmánymódosítást miért tartom szükségesnek és miért szükséges. Mint közismert, a rendszerváltás utáni alkotmánymódosítás igen szigorúan és magas szinten szabályozta a fegyveres erők mozgását, mind a magyar fegyveres erők külföldön történő igénybevételét, mind pedig Magyarország területére fegyveres erők átvonulását, ide érkezését, itttartózkodását. Ennek az indokát nem kívánom h osszasan fejtegetni, hiszen mindannyian tudjuk azt a történelmi előzményt, amely miatt bizony nagyon indokolt volt, és az egész társadalom elvárta, hogy a magyar törvényhozás a magyar alkotmányban nagyon keményen és nagyon szigorúan a népképviseleti szervn ek, a magyar Országgyűlésnek a hatáskörébe utalja azt a jogot és felelősséget, amely hozzájárul, engedélyezi a csapatok Magyarországra történő bejövetelét, itttartózkodását, átvonulását bármilyen célból. Ugyanolyan szigorúan viszont természetesen szabályo zza a magyar haderő külföldre történő bármely célú felhasználásra való kimenetelét, kivonulását, bármely akcióban való részvételét. Ez a parlamenti szabályozás akkor indokolt volt és abszolút logikus. Teljesen megegyezett a magyar társadalom akkori elvárás ával, tehát ez a módosítás akkor igenis jogszerű volt. Időközben azonban történtek változások, és amikor még az előző kormányzat idején a magyar kormány és a honvédelmi vezetés úgy határozott, hogy a meghirdetett "Partnerség a békéé rt" katonai együttműködésben a Magyar Honvédség, a magyar haderő és egyáltalán a magyar kormány részt kíván venni, abban a pillanatban ez a törvény az alkotmányban nehézkessé tette azt a tevékenységet, amely már a békepartnerség következtében elvárható vol t a magyar fegyveres erők részéről, a magyar kormányzat részéről. Tudniillik, ez a békepartnerség azt jelentette, hogy nemcsak a NATOországokkal - természetesen akkor még nem voltunk NATOország , hanem azokkal az országokkal, amelyek a békepartnerség te vékenységében részt vesznek, kölcsönösen hadgyakorlatokat, vezetési gyakorlatokat tartsunk; az alakulatok egymás területén átvonulhassanak fegyverzettel, fegyverzet nélkül, és ezeket a fennálló alkotmányos rend szerint minden esetben az alkotmány szelleméb en, a parlament plenáris ülése elé kellett terjeszteni, amely kétharmados döntés alapján szavazta meg azokat a csapatmozgásokat, amelyek akár rajtunk keresztül történő átvonulást jelentettek, akár nekünk kellett kimenni környező országba hadgyakorlatra, ve zetési gyakorlatra. Ez bizonyos mértékben nehézkessé tette az ügyeket, bizonyos időeltolódásokat eredményezett, amelyet a partnerek - különösen a NATOországok partnerei, akik ezen már régen túl vannak - nemigen tudtak tolerálni, nemigen értették meg. Késő n jelentették be az igényüket egy átvonulásra, nem vették figyelembe a mi jogos, de akkor még nehézkes alkotmányos rendelkezésünket, amelyet a honvédelmi bizottság a tárgyalása után felterjesztett, utána a plenáris ülés napirendre tűzte és a többi. Ez mind hatalmas időveszteséget jelentett, és bizony nagyon sok konfliktus, illetve kellemetlen helyzet volt az elmúlt években ennek a következtében. A problémát különösen felerősítette, amikor örömünkre teljes jogú NATOtagságot nyertünk, mert abban a pillanatba n mint teljes jogú NATOtagok még kevésbé értette a NATO 18 országa rajtunk kívül, hogy vajon miért van az, hogy ilyen komplikált a magyar jogrendben az a lehetőség, amikor a NATOországokban a legtermészetesebb, hogy közös felkészülés alapján a nemzeti ha dseregek a NATO megfelelő instrukciója alapján közösen tartsanak akár hadgyakorlatokat, akár
