Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 8 (117. szám) - Bajor Tibor (MSZP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Mit várhatnak a vasutasok a kormánytól, és mit várhatnak az utasok a vasúttól?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KATONA KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
216 Az évek óta tartó folyamatos leépítések köve tkeztében ma nincs a MÁVnál megfelelő számú előmunkás, állomási kisegítő, nincs aki tisztítsa a váltókat, elvezesse a csapadékvizet. Sokszor már állomásfőnök sincs. A mellékvonalakon megszüntették a személyzetet, így az utas úgy értesül a bezárt állomásép ület előtt toporogva a vonat késéséről, hogy az nem jön. Nem is csoda, hogy aki egyszer így járt, az még egyszer nem fog vonatra szállni, inkább elmegy busszal vagy személykocsival, és az utasok végképp elfordulnak a MÁVtól. Ha ezek után az utas megérkezi k egy nagyobb állomásra, és ott akar átszállni a még meglévő mellékvonalakra, akkor meglepődve tapasztalja, az állomáson van kocsma, kínai áruház, pénzváltó, újságárus, zöldséges; ami nincs: füstmentes, fűtött váróterem és tisztaság. Ha az utas ezen elkezd zsörtölődni, a válasz az, nincs pénz, illetve kellene pénz. Tisztelt Miniszter Úr! A magyar vasút nem ebben a pillanatban került ebbe a helyzetbe. Az 1996ban Záhonyban megkötött MÁVállam szerződés igyekezett már segíteni ezeken az áldatlan állapotokon. Hol tart ma a szerződés megvalósítása? Évek óta visszatérő hír a mellékvonalak megszüntetése. Az, hogy ez esetleg egy szűkebb térség teljes elzártságát jelenti, nem kerül szóba. Kérdezem: igaze ez a hír, tervezie a tárca, hogy a vidék Magyarország része marad vagy egyáltalán Európa része marad, vagy kikerül ebből a körből? Az önkormányzatok által fenntartott és működtetett vasútvonal meggyőződésem szerint nem tartozik a bölcs gondolatok közé. Végezetül: én ezt az interpellációt 1999. november 22én adtam le. Az, hogy csak most hangzik el, a háromhetes ülésszak következménye, de az utolsó bekezdés így kezdődött: "Jön az év vége, jön a Télapó, a Jézuska, a vasutassztrájk." A MÁV saját költségén belül ezt a kérdést rendezni nem tudja. A MÁV, mint ahogy a neve is mutatja, állami tulajdon, a tulajdonos megszemélyesítője pedig ön. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Milyen szerepet vállal saját vállalata problémáinak rendezésében? Kérdezem: mit várhatnak a vasutasok a kormánytól és az uta sok a vasúttól? (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úrnak, engedjék meg, hogy elköszönjek, és átadjam az elnöklést Wekler Ferenc alelnöktársamnak, és kívánjak önöknek további jó munkát. Viszontlátásra! (Taps.) (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) KATONA KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Meg kell köszönnöm a vasút helyzetének nagyon korrekt ismertetését, és magamnak felteszek egy kérdést, ami úgy hangzik, hogy miért nem történt meg korábban a vasút megreformálása. Azt hiszem, az a jó válasz, hogy a nyolcvanaskilencv enes években, miközben a vasút elvesztette a személyszállítás jelentős részét, az áruszállítás folyamatosan csökkent, a kormányok azt gondolták, hogy ez egy átmeneti állapot. Abban reménykedtek, hogy majd visszatér az az idő, amikor a gazdaság fellendülésé vel az áruforgalom újra megnő. Most már be kell látnunk, hogy ez nem fog bekövetkezni. Az európai példák azt mutatják, hogy egy hatékony, kisebb vasútra van szükség. A kormányok szigorú takarékossági intézkedésekkel, létszámleépítésekkel próbálták kezelni a helyzetet, mert átmenetinek gondolták. Aztán 1996ban kötöttek egy MÁVállam szerződést, amely számos jó elemet tartalmazott, de a lényeges, jelentős áttörést nem tudta elérni, miután hiányzott egy olyan átfogó reform, amelyen egyébként az egész ország a z elmúlt évtizedben átment. Ez az anyag, ez a MÁVreformanyag elkészült, a kormány decemberben megtárgyalta, és megbízta az ágazati minisztert és a pénzügyminisztert, hogy a reform részleteit dolgozza ki, indítsa el. Ennek jegyében neveztem ki miniszteri b iztosnak Takácsy urat, hogy készítse elő és a jövő hónapban terjessze elém ezt a konkrét ütemtervet, amely az átalakítást tartalmazza.
