Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
2147 hogy az ilyen jellegű problémák más tartalommal, de lényegében a magyarországi polgárosodás kezdete óta folyamatosan történnek, következnek be. Elhangzott, ha jól emlékszem, Koncz képviselőtársam beajánlójá ban is az az igen kártékony hatás, ami a Tisza élővilágát érte akkor, amikor az egyébként más szempontokból igen üdvös folyószabályozás a Tiszán bekövetkezett, amikor a szamár húzta eke barázdájából kibillentették a Tiszát. Sokan gondolják ma már úgy, hogy meg lehetne tartani az akkor és úgy elért eredményeket másként is, többek között olyan technikákkal, hogy valamelyest többet engedjük kanyarogni ezt a Tiszát. Azt gondolom, hogy érdemes lesz ezen is gondolkodni. Mint ahogy azon is érdemes gondolkodni, hog y a polgárosodás, az iparosodás előrehaladtával ezek a szennyeződések súlyosabbakká váltak. Egy dolog azonban az esetek többségében igaz: ipari eredetű szennyezésekről volt szó. Ezzel szemben az emberi beavatkozásnak az ilyen jellegű tényeivel szemben a te rmészet maga próbálkozott, és mellette mindig ott voltak, és bízom benne, hogy ott lesznek a jövőben is, a természetszerető emberek tudatos beavatkozásai. Így volt ez a XIX. században, így volt az XX. század folyamán eddig is, és remélem, hogy a XXI. száza dban is, ha még okot ad rá, akkor így lesz. A XIX. században, a század második felén úgy döntötték el ezt a kérdést, hogy amit elvettek élőhelyet az élő Tisza élőségét adó haltól, azt mesterséges szaporítással kell visszapótolni. Ez egészen a XX. század vé géig működött. Kicsi fintorral mondhatnám azt is, hogy azért láthattunk annyi halott halat a ciánszennyezés után, mert a tudatos emberi beavatkozás eredményeként bőven volt hal a Tiszában. Említettem már, hogy a sors egy katasztrófával, mégpedig egy nagyonnagyon tragikus katasztrófával, az árvízzel a természet és az ember segítségére sietett. Miért mondtam ezt? Amikor talán valóban furán hangzik ilyet mondani, amikor az emberek ezrei igyekeznek e kártételtől megóvni otthonaikat, mégis azt kell mondanom, ho gy a dolog így áll. Télen a Tisza téli biomasszáját és ökoszisztémáját érte a katasztrófa. Ez akkor is változott volna, ha nem következik be a ciánszennyezés, mégpedig éppen a sorra, rendre nagy vízen érkező utánpótlással a FelsőTiszáról. Valószínűleg ez egy picit ma más, mintha nem lett volna a cián, de a cián, hála a jó istennek, elvonult, és örömmel üdvözlöm azokat a méréseket, amelyeket a németek hitelesítenek, miszerint a Tisza vize tiszta. A monitoringnak egyéb eszközei is rendelkezésre állanak. Szó volt róla - Bajor képviselőtársam említette, bár fura megjegyzések illették , igen, ahhoz, hogy megnézzük, éle a Tisza, bele kell menni. Meg kell fogni azt a halat, és meg kell nézni, hogy hogy érzi magát. A próbahalászatok - amiket egyébként a halászok végeztek el kellő hozzáértéssel, és utána visszaengedve a halat a vízbe - azt mutatják, hogy a hal él, a hal táplálkozik, s hála a jó istennek, szaporodik is. Kiváló csukaívás volt az idén. De előáll a veszély, és erre utalt is Koncz képviselőtársam, az a veszély, hogy ez a természeti egyensúly valami más alapon áll elő, mint ami adott esetben a vízszennyezés előtt itt rendelkezésre állt. És itt hívom föl arra a veszélyre a figyelmet, amit két nem őshonos halfaj, nevesen az ezüstkárász és a törpeharcsa nagy számban való jelenléte okoz. (Koncz Ferenc közbeszólására:) Koncz képviselőtársam szájáról olvasva, a ponty és az amur, illetve az amur és a busa nem probléma, hiszen amur és busa telepítéséről, visszatelepítéséről senki nem is gondolkodhat, hiszen azok n em ebbe a vízrendszerbe való halak. Nem őshonos és senki nem kíván telepíteni törpeharcsát és ezüstkárászt sem, de nagyonnagyon sok van. Az eredeti állapot helyett annak a bizonyos természet közeli állapotnak a helyreállítása - ahogy erről a kormányhatáro zat szól - azt igényli, hogy az egyes halfajok közötti egyensúlyt biztosító tudatos beavatkozásoknak immár nyissanak teret és terepet. Sajnos, eleddig ez elmaradt. Nagyon sok képviselőtársam említette, hogy a Tisza él. A Tisza él, ezért azt javaslom, hogy a halottról szó se essék. Azt kell tudnunk bebizonyítani, hogy egy gyógyuló betegről van szó, és a rehabilitációhoz hozzátartozik az is, hogy találjuk meg azt a pontot, amikortól már a gyógyuló beteget is úgy kell kezelni, úgy kell vele foglalkozni, mintha már teljesen egészséges volna. Azt gondolom, hogy ennek az időpontnak a helyét kell nagyon pontosan megtalálni, és minél előbb
