Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KURUCSAI CSABA (FKGP):
2144 vetítve talán egy kicsit több is a kelleténél. Mégis csak az elmúlt hétvége hozta meg nemzetközi színtéren azt az áttörést, amelyet mi, magyarok a tiszta képletből adódóan jóval korábbra reméltünk. A tény már január 30án 22 órakor adott volt: a romániai N agybánya térségében működő Aurul ausztrálromán vegyes vállalat bányáinak zagytározóiból mintegy 100 ezer köbméter magas ciánkoncentrációjú szennyezett víz jutott a Zazár és a lápos vízfolyások közvetítésével a Szamosba, majd a Tiszába. A katasztrófa beköv etkeztét követő harmadik héten, február 21én tartotta munkaterve szerint meghirdetett ülését az Európa Tanács parlamenti közgyűlése környezetvédelmi, regionális tervezési és helyi közhatóságok bizottsága. (19.00) A szakbizottság munkájában az 1998. évi or szággyűlési választások óta mint a magyar parlamenti delegáció tagja veszek részt. A február 21ei ülést megelőzően a bizottság elnökénél kezdeményeztem a Tiszán történt szennyeződés napirendre vételét, egyúttal kértem annak lehetőségét, hogy a környezeti katasztrófa mértékéről és hatásairól a bizottságot tájékoztathassam. Miután a bizottság elnöke a kérésemnek helyt adott, az ülés kezdete előtt kioszthattam Pepó Pál miniszter úr minden részletre kiterjedő tájékoztató anyagát. A román fél a napirendi pont t árgyalása alatt ismertette az álláspontját. Annak ellenére, hogy a nemzeti parlamentekből delegált képviselők többsége a felelősség kérdését is feszegette, érdemi javaslat a "hogyan tovább" kérdésében a bizottsági ülésen nem született; hacsak annak nem tek intjük a Dunamedencével foglalkozó, 1997es európai charta értékeire való hivatkozást, amely ajánlást az érintett országok nagy többsége még nem ratifikálta. Ebben a szűk családi körben elmondhatom, hogy a február 21ei bizottsági ülésen a napirend tárgya lása alatt a román fél által kiosztott sok anyag miénknek ellentmondó adatai lehetetlenné tették a szakmai állásfoglalás kialakítását. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, román képviselőtársam nem is igazán törekedett erre. Majd jött, szintén munkaterv szerint, a március 13ai bizottsági ülés, amelyet, szinte menetrendszerűen, megelőzött egy újabb ciánszennyeződés március 11én. A bizottsági ülés eredményességét illetően nem akarom önöket kétségek között tartani, ezért már most elmondom: sikerült a febr uár 21ei produktumot alulmúlni. Annyi mindenről esett szó, hogy a dolgok érdemét illetően döntési javaslat nem születhetett. A ciánügyben nagy reménnyel és kevés eséllyel érkezett a magyar parlamenti delegáció az Európa Tanács parlamenti közgyűlése áprili s 3ai, tavaszi ülésszakára. Ekkor Strasbourgban már a levegőben volt: most vagy soha, de a helyére kerül az orosz delegáció szavazati joga a parlamenti közgyűlésben. Ami a tiszai szennyeződésünket illette, eggyel több előterjesztés volt lehetséges alterna tívaként tárgysorozatba véve, mint ami kellett volna. Így érvényesült a Murphyeffektus: a parlamenti közgyűlés elvetette mindkét javaslat sürgősségi tárgyalását és ezzel a kérdés napirendre vételét is. Önök, tisztelt képviselőtársaim, most joggal jegyezhe tik meg, innen szép nyerni. A parlamenti közgyűlés alatt, annak első hetében tartott szakmai egyeztetések és bizottsági ülések végül meghozták az áttörést. Ehhez az áttöréshez több körülmény együttes meglétére volt szükség. Ezek közül: a bizottsági tagok t öbbsége rádöbbent a felelősségére, mert ilyen fontos kérdésben Európa legnagyobb politikai testülete két hónap alatt nem tudott érdemi kezdeményezéssel élni. Másodsorban: a szakmai háttérmegbeszélések alkalmával számomra egyértelművé vált, hogy a Tiszán és mellékfolyóin levonult ciánszennyeződés csak akkor kerülhet európai fókuszba, ha azt hasonló mulasztásos balesettel kötjük össze. Ez irányú kezdeményezéseimet a francia parlamenti képviselőnél már a március 13ai bizottsági ülés alkalmával megtettem. A pa rlamenti közgyűlés április 3ai napirendi szavazásos kudarca után az érdemi lépésben érdekelt bizottsági tagok tudták, hogy a ciánszennyeződés ügye nem erőszakolható a délszláv válság
