Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A Szamos és a Tisza folyók cianid- és nehézfémszennyezése következtében létrejött ökológiai katasztrófa következményeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KONCZ FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
2133 rajtunk, lekerült az alsó régióba, és ott ugyanúgy kárt okozott, súlyos környezeti kárt okozott, ők sem tudtak semmit csinálni. Kérdezem önt: ha ön azt megfogalmazza, hogy nem tettünk semmit, akkor tessék megmondani azt is, hogy mit kell ett volna tenni, hogy ezeket a károkat elkerüljük?! Én azt hiszem, hogy azt, amit megtett a kormány, nem közvetlen irányítással, de mégiscsak a kormányhoz tartozó területi szervek, hogy két város ivóvízellátását tudta biztosítani, s ott nem alakult ki súly os katasztrófa, én azt gondolom, ebben a helyzetben már ez nagy tett. Az, hogy egy ilyen mennyiségű és ilyen töménységű szennyezés levonul a Tiszán, és ezzel nem tudtunk mit kezdeni, azok, akik utólag elmondták, hogy milyen áldásos megoldás született volna , de előre nem tudták jelezni... - a "volna", a "ha", az ezzel kezdődő mondatoknak semmi értelme sincs! Utólag lehet nagyon okosnak lenni - előre kell tudni megmondani vagy abban a pillanatban, ezt viszont nem tették meg ők sem! Köszönöm szépen. (Taps a ko rmánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Koncz Ferenc, a Fidesz képviselője. Megadom a szót. KONCZ FERENC (Fidesz) : Hát én elkiabáltam a békét, úgy érzem; gazda nélkül kötöttem a vásárt, ahogy felénk elmondják . Én azt hiszem, hogy Bajor képviselőtársam megszólalásakor a szocialista frakcióban ülő képviselőtársaim sem érezhették olyan nagyon jól magukat. Itt Pap János egypár poénomat lelőtte, azonban egy dolgot el kell mondanom: a környezetvédelmi bizottság ülés én Nemcsók János képviselőtársam hatodrendű és szenzációhajhász, tudóskodót játszó mindenféle álszakembereknek nevezte azokat, akik itt mindenféle katasztrófáról beszéltek és esetleges vasszulfidos megoldást javasoltak. Tehát mit kellett volna tennie a kor mánynak? Nem tett a kormány semmit - mondja képviselőtársam. Én azt hiszem, hogy megtette a magáét. Megtette azt, amit meg tudott tenni. Még egy dolgot tudott volna tenni: beleáll a Tiszába ő is, és esetleg valamilyen útonmódon csökkenti azt a ciános vízm ennyiséget, magához vesz abból bizonyos adagokat, és akkor őt is, a kormány tagjait is el lehetett volna bizonyos helyre szállítani. Én azt hiszem, hogy ennek semmi értelme nem lett volna. Mint ahogy a katasztrófa sújtotta területté való nyilvánítás is egy olyan veszélyes lépés, amit azt hiszem, Bajor képviselőtársam önmaga igazolt, hogy butaság lett volna megtenni, hiszen a mostani próbahalászattal ugye egyértelműen kiderült, hogy ezzel gyakorlatilag saját fejünkre hoztunk volna problémát a későbbiek során . Aztán azt mondja, hogy nem esik szó a kártérítésről. De különben ne fenyegetőzzünk Románia irányába. Ezt se értem... Egyrészt számon kér minket, hogy miért nem beszélünk kártérítésről - másrészt ne fenyegetőzzünk. Nem tudok mit kezdeni ezzel a kérdéssel! Meg hát az első megszólalása is nagyon nehezemre esett, hogy most ki mikor jött ide hamarabb. Azt hiszem, nem ez az a napirendi pont, amikor ezt a jelen pillanatban meg kell itt beszélnünk a mai este. Köszönöm szépen. ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Bánki Erik, a Fidesz képviselője. BÁNKI ERIK (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bajor Tibor képviselő úr iménti hozzászólása, úgy tűnik számomra, hogy nemcsak bennem vál tott ki megdöbbenést, és nemcsak én figyeltem időnként megkövült arccal azokat, amiket ő elmondott. Leginkább úgy tűnt ez a hozzászólás számomra, mint amikor - hogy egy hasonlattal éljek, ami ehhez körülbelül passzolhat -
