Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
2066 Jól tudjuk, sokszor hall ottuk, bár ha sokszor hallottuk is, nem biztos, hogy úgy van nevezetesen az, hogy a jó bornak nem kell cégér. Igen tisztelt Ház, hadd emlékeztessem magunkat arra, hogy ez nem mindig áll, sőt van itt valamiféle perverz, patologikus logika, nevezetesen: a ro ssz bor többet árt a hírnevünknek, mint amennyit a jó bor használ. Ez nem egy szimmetrikus valami - persze az életben nem csak egyszer van ilyen aszimmetrikus jelenség, de itt feltétlenül érvényes. Nem kell talán tanúsítanom ezt, nem kell talán a Ház idejé t ezzel elvennem, egy példát mégis hadd mondjak! Balatonbogláron bort termelnek, és én amerikai inkarnációm során évtizedeken át szerettem dunántúli bort venni, amikor lehetett. A balatonboglári bor azért is állt közel a szívemhez, mert aki azt ültette, ne kem igen jó barátom volt, Varga Béla, aki ott szokott volt ülni, elnökölni a magyar Országházban. Varga Béla akkor, a '30as években sokszor elmondta nekem mint földinek, dunántúlinak: János, ezt a bort én ültettem; persze azóta a kommunisták elvették, de azért én dollárért megveszem azt a bort Amerikában, és amikor a barátaim jönnek, mint te most, koccintunk. Béla bátyánk szerette a bort, és művészettel csinálta ezt. Ezt azért mondom, mert ő is, aki figyelemmel kísérte a balatonboglári bor történetét, elpa naszkodta, hogy voltak jó szállítmányok, és voltak rossz szállítmányok. (13.10) Voltak évek, amikor kitűnő volt, megállta a versenyt a világpiacon, és voltak olyanok, amikről azt gyanítottuk, hogy talán az nem is látott szőlőtőkét. Persze ezt jobb volna ne m mondani, de azt hiszem, a jó doktor princípiuma alapján ki kell mondanunk a betegséget és a hiányokat is. És biztos vagyok abban, aláhúzom, hogy ez már a múlt, a rossz emlékű múlt, most már ilyen nincs se Balatonbogláron, se sehol a világon, hiszen, ahog y hallottam a képviselőtársaimtól és a miniszter úrtól, a laboratóriumok és a különböző vizsgáló intézmények ezt most már szakszerűen csinálják. Még egy utolsó gondolatot szabad legyen megosztani, nevezetesen azt, tisztelt Ház, hogy magam, világutazó lévén , évtizedeken át mindenhol bemegyek egy vendéglőbe, vagy akár egy fogadásra, és magyar bort kérek. Tudom én azt, hogy az nincs ott, de kérem, és akkor csodálkozva mondom: Tokióban vagy San Diegóban, vagy valahol nincs magyar bor? Önök el vannak maradva, ké rem a főpincért. - És ennek is elmondom ezt, ilyen tettetés módon, kicsit teátrikusan: uraim, hadd mondjak valamit önöknek, közgazdaságtan professzor is vagyok, és a mi elméletünk szerint a fogyasztó a király, és amit a fogyasztó akar, önök azt fogják szol gálni, nemde? Hadd mondjam el, hogy önök el vannak maradva, mert nincs magyar bor a raktárukban. Nos, én tudom, hogy ez nem váltja meg a világot, de ilyen apró jeladások talán hasznosak a tekintetben, hogy bár néha színleljük a meglepetést, de annak lehet üzenet értéke. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Kuncze Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth János képviselőtársam azzal kezdte a felszólalását, hogy ő most mint fogyasztó szeretne hozzászólni, részben én is így vagyok ezzel. Megjegyzem, valószínűleg helyesen, a prostitúció szabályozásáról szóló törvény vitájánál ilyen kezdetű felszólalások persze nem hangzottak el a Házban . (Derültség.) Rögtön hozzá szeretném azonban tenni, hogy én olyanként is felszólalok, és ma már többen voltak ilyenek a Házban, akik számára valóban fontos a magyar bor hírnevének a visszaszerzése, és e tekintetben egyetértek azokkal, akik azt mondják, ho gy az elmúlt tíz évben, a rendszerváltás óta - elsősorban a magángazdaságok, magánpincészetek megerősödése következményeként - rendkívül jelentős, pozitív változások mentek végbe a minőség és a választék terén egyaránt, sőt hozzáteszem, hogy ezen keresztül új piacokat is sikerült bizonyos termelőknek szerezniük. Ezért aztán mi is támogatunk minden olyan szabályozási aktust, beleértve a törvényhozást is, de kiterjesztve ezt a
