Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 13 (134. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FONT SÁNDOR (MDF):
2063 a borkészletet, mert részleteiben akarja eladni. Ebben az esetben a tárolási hely szerinti h egybírónak semmi más dolga nem lehet, és semmi visszaélést nem követhet el, csak az adott bormennyiségből - amiről egy másik hegybíró kollégája állított ki bizonylatot valamely más területen - matematikai művelettel le kell vonnia az éppen forgalomba hozan dó bormennyiséget. Ez egy nagyon egyszerű művelet, a másik hegybíró kolléga szintén szakmai hozzáértéssel rendelkezik, tehát nem látjuk veszélyét, hogy ez a folyamat bekövetkezhetne. Ez nagyon nehezíti a szőlészetben, borászatban érdekeltek életét. Komoly gondot okoz az alföldi borászatnak - és úgy tűnik sokak számára, hogy ez egy részprobléma - a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában való érdekképviselet. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagjai és az alföldi borvidékek is pontosan tudják, hogy nem akarnak túlsú lyt szerezni az alföldi bor képviselői a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában, a hegyközségek képviseletében, csak valamilyen méltányosság alapján mégiscsak szeretnék, hogy valamelyest nagyobb arányszámban képviseltethessék magukat. Javaslatuk szerint jó lenne minden 1000 vagy 1500 hektár után egy pluszképviselőt juttatni minden borvidéknek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Itt olyan aránytalanságok tapasztalhatók, hogy néhány példát említsek, hogy az alföldi borvidék három borvidéke - a csongrádi, a hajósbajai és a kunsági - több mint 33 ezer hektár szőlővel és 36 ezer szőlősgazdával, hegyközségi taggal rendelkezik, összességében hat képviselőt küldhet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Ugyanakkor a 618 hektáros Pannonhalma, Sokoróalja, a 827 hektáros Somló, az 1 800 hektáros soproni, az 1130 hektáros bükkaljai, az 1623 hektáros Balatonmelléki egyenként kettőkettő képviselőt küldhetnek a Hegyközségek Nemzeti Tanácsába. Ennek egy gyakorlati hátránya bekövetkezett a múlt évben, ez a jövedéki törvénnyel volt kapcsol atos, amikor az alföldi képviselők jelezték, hogy a jövedéki törvényben vannak olyan problémák, amelyeket nem tudnak ilyen állapotban elfogadni. Sajnos, az ő arányszámuk kevés volt a 22 borvidék többi küldöttjével szemben, hogy bebizonyítsák és a szavazatu kkal súlyt adjanak annak, hogy a jövedéki törvény ebben a formában módosításra szorulna. Az eltelt közel fél év bizonyítja, főleg a jövedéki törvény e heti módosítása kapcsán, hogy igazuk volt az alföldi képviselőknek, akik szakmai kifogásokat tettek a bor jövedékivé válása kapcsán, hogy a gyakorlati élethez rendezzük a jövedéki törvényt is. Ilyen problémákat tudna képviselni főleg azáltal, hogy az említett 36 ezer hegyközségi tag nagyon lényeges és minden részletre kiterjedő információval látja el ezeket a küldötteket, tehát a merítési száma jóval nagyobb ezeknek a küldötteknek, mint a kisebb hektárszámmal és kisebb taglétszámmal rendelkező egyéb helyeken. (Az jegyzői széket dr. Szabó Erika foglalja el.) Ugyanígy a hegyközségi problémával kapcsolatban szíve sen vettük volna, ha a járulékfizetés kérdését törvényi szinten rendezzük, pontosabban, a borkereskedelem, a bor forgalmazásához kapcsolódó járulékfizetést, mert egyértelmű, hogy a hektárszám után hogyan kell járulékot fizetni, de sajnos nem egyértelmű, ho gy a borkereskedőknek hogyan kell a járulékot fizetni. Gyakran a borkereskedők a felvásárolt bormennyiség után, amelyet főleg más területről hoznak, nem fizetik be a járulékot, azt nem tudják behajtani rajtuk. Ez azt jelenti, hogy az adminisztratív és mind en terhet, ami a hegyközséggel jár, a borkereskedőkre kirótt járulékot is a helyben lakó, területtel rendelkező hegyközségi tagok fizetik meg. Úgy gondolom, ideje lenne az OBI szerepkörét is rendezni, hiszen egy interpelláció során épp miniszter úrnak vete ttem föl azt az egyedi helyzetet, ami megmaradt az Országos Borminősítő Intézetnek. Röviden: olyan érdekes helyzet van jelenleg is, hogy ha egy borminősítést az Országos Borminősítő Intézet elvégez elsőfokon, és ezzel a vizsgálatot kért személy nem ért egy et, a másodfokú fellebbezést is ugyanaz a szerv, az Országos Borminősítő Intézet végzi. Ez a jogrendben is egy elég komoly, érdekes problémát vet föl, hogy önmagának lehete valaki a másodfokú felülbírálója. Véleményünk szerint nyilvánvalóvá vált, hogy jel enleg meg lehetne szervezni az Országos Borminősítő Intézet területi elven való felépítését. Ez azt jelenti, hogy Kecskeméten, Egerben, Pécsett és Badacsonyban, ahol jelenleg szőlészeti, borászati kutatóintézetek vannak,
