Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
2009 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nagy öröm számomra, hogy sokan vagyunk ebben a Házban, akik Veres Pétert és a népi írókat közös örökségünkkén t tiszteljük. Engedjék meg, hogy elmondjam: amikor Veres Péterről szólok, talán nem is elsősorban az íróról beszélek, mint inkább az egész életén keresztül a magyarság igazságát kereső emberről. Illyés Gyula "a kételkedő embernek" nevezte, s halálhírére ez eket a sorokat írta: "Nyomtuk tamásként tollunk mi mindig önszívünk sebébe, nem tintalébe." Veres Péter, mint oly sokan a népi írók közül, élete delén kiábrándult a szocializmusból. Életműve is azt bizonyítja, hogy soha nem is tartozott a radikális balolda liak közé. Bár a történelmi tényeket ismerve ez teljességgel érthető is, hiszen az a tény, hogy a háború utáni koalíciós időkben honvédelmi miniszterként meg kellett élnie, hogy az ÁVH rágyújtja egy vidéki kormányház épületét, nos, ez joggal tette óvatossá . Ennek ellenére sokszor szándékosan használta a nevét úgy a konszolidálódó Kádárrezsim, mintha ő mindenben egyetértene a rendszerrel. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 1956 után semmivel sem vállalt többet, mint Illyés Gyula, Németh László vagy éppen Kodály Zoltán. Öregkorában a "Bölcs és balgatag őseink" című könyvében, egyértelműen csak a nemzetre koncentrálva, a László Gyula által feltételezett kettős honfoglalás mezsgyéjén haladva, a magyarság őstörténetének szálait bogozgatja, s próbál vissz amenni írásos adatok alapján a honfoglalás előtti és a közvetlenül azt követő időkre. A Kortárs című folyóirat fennállásának tizedik évfordulóján a Kossuth rádió által közvetített ünnepségen a következőket mondta: "Mint ahogyan Szent István korában a magya rság megmaradásának egyetlen módja a kereszténység felvétele volt, úgy napjainkban a kényszerszocializmusé." - majd egy hatásszünet után megismételte ezt a mondatot. Kényszernek tartotta tehát a szovjet típusú társadalmat. Az akkori rádióhallgatók zöme iga zi, bátor tettként könyvelte el ezt a kijelentését. Sajnálom, hogy nincs ma olyan könyvkiadónk, amelyik ennek a nem mindennapi írónak az életművét is felvállalná. Remélem, hogy az értékeinket - s Veres Péter, a nemzetért, a magyar parasztságért aggódó író ilyen érték - egyszer majd helyére teszi a könyvkiadás is: a teljesen magánkézben lévő és piaci szempontok alapján működő könyvkiadás. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tájékoztatom tisztelt képvise lőtársaimat, hogy Bauer Tamás képviselő úr, mint ahogy azt a képviselő úr jelezte, elállt a mai napirend utáni felszólalásától. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: "Ellenállás 1957 áprilisában" címmel. Megadom a szót a képviselő úrnak, ugyancsak ötperces időkeretben. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Molnár István hadnagy, a XI. kerületi karhatalmi ezred felderítő tisztje jelenti: "Az iskolákat ellenőriztük az április 4ei ünnepségekkel kapcsolatban. Az iskolákon belül osztályonként készültek az ünnepségre. A pedagógusok már előző napokban szavalatokkal, énekszámokkal, valamint április 4e jelentőségének ismertetésével állítottak össze műsort, a mely összességében sikerült, kivéve a Köbölkút úti iskola VII/d osztályát, ahol a gyerekek megtagadták a szavalást. Az osztályfőnök kiadta a verset tanulásra Szabó Pál és Molnár Zoltán tanulóknak. Amikor erről a többi gyerek értesült, Kocsis László, Edelén yi János és Szabados József tanulók vezetésével megfenyegették őket, hogy ne szavaljanak, mert akkor kiközösítik őket. Erről a tényről az igazgató tájékoztatott bennünket, mi meg mentünk, beszéltünk a gyerekekkel, továbbá be fogjuk hívatni a szülőket.
