Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1952 kétharmados többséget, lehet, hogy a tárgyalási tematikában egy tételt kipipálhatnánk, de az európai viszonyokhoz semmivel sem kerülnénk közelebb. Tisztelt Ház! Itt a mai napon már elhangzo tt az, hogy az ellenzéki pártoknak üldözési mániájuk van kuratóriumi elnökség ügyben. E Házban nem hangzott el, de elhangzott másutt, hogy a Magyar Szocialista Párt zsarolni kívánja a kormánytöbbséget azzal, hogy nem biztosítja az elfogadáshoz szükséges ké tharmadot. Szeretném leszögezni, zsarolásról szó sincs, ez eszünkbe sem jut. Persze, sietve hozzáteszem, hogy még ha úgy volna is, a kormánytöbbség két éve módszeresen igyekszik az ellenzéket megfosztani nemcsak az akaratérvényesítés lehetőségétől, erre az ellenzéknek amúgy sincs lehetősége, de az akarat kinyilvánításának a lehetőségétől is. Így volt ez, amikor a bizottsági helyek elosztásánál megtagadták a Szocialista Párttól az őt megillető egyharmadnyi helyet; így volt ez két év során minden ellenzéki ja vaslat tárgysorozatbavételéről való szavazáson, egyetlen javaslatot sem vettek tárgysorozatba; így volt ez az ellenzék által kezdeményezett vizsgálóbizottságok felállításának megtagadásával; így volt a háromheti ülésrend bevezetésével, amelynek során az e llenzéki eszközök, az interpelláció, az azonnali kérdés, a napirend előtti hozzászólás lehetősége harmadára csökkent. (22.40) Ez mindig így van az interpellációk során is, amikor a miniszterek, a kormánytöbbség feltétlen támogatását a hátuk mögött érezve, nem válaszolnak az interpelláló ellenzéki képviselők kérdéseire, hanem tűrhetetlen hangnemben sértegetik őket. Ennek ellenére, noha mára a kormánytöbbség korlátlan és ellenőrizetlen akaratérvényesítésének egyetlen jogi akadálya maradt, és ez a kétharmados törvények rendszere, annak ellenére, hogy ha a Magyar Szocialista Párt ezt a helyzetet tényleg zsarolásra használná, az nem az ő szégyene volna, hanem a kormánytöbbségé, ennek ellenére senkit nem kívánunk zsarolni. Nem is volna értelme. Ha ez a, mint említ ettem, egyesek által zsarolásnak nevezett akció sikeres volna, attól nem mi kerülnénk jobb helyzetbe. A média területén a változás nem a Magyar Szocialista Párt érdeke, hanem a Magyar Köztársaságé. A Magyar Köztársaság érdeke az, hogy elhárítsuk az európai csatlakozás útjában álló fő akadályt, a kormánytöbbség Európától idegen politikai mentalitását és demokráciafelfogását. Erre figyelmeztet Meciar Szlovákiájának és Tudjman Horvátországának esete, mely országok semmivel sem voltak kevésbé feljogosítva a gaz dasági vagy társadalmi állapotaik szerint a NATOba való belépésre vagy az Unióval való tárgyalás megkezdésére, pusztán a demokrácia állapota volt az, ami hátráltatta ezt az akciót. Erre figyelmeztetnek európai politikusok és erre figyelmeztet az európai s ajtó. Tisztelt Ház! A Frankfurter Allgemeine Zeitung, a Die Presse, a Neue Zürcher Zeitung, az Economist konzervatív újságok: nem a szocialistákkal rokonszenveznek, hanem a magyar kormánytöbbséggel. Ezért kívánják óvni a magyar vezetést a cikkeikben - mind hiába. Amikor az Egyesült Államok vagy az Európai Unió nagykövete figyelmeztet, amikor a volt szocialista országok tanulmányozására létrehozott amerikai intézet szakértője azt mondja, hogy a magyar elit viselkedése messze elmarad a gazdaság teljesítményétő l, és erre példaként első helyen azt említi, ahogyan az Orbánkormány az államilag ellenőrzött médiát kezeli, nos, amikor ezek az urak ezt mondják, akkor nem az MSZP választási győzelmén dolgoznak, hanem vissza akarják rángatni a magyar kormányt a szakadék széléről - hiába. Tisztelt Ház! Szalai Annamária képviselőtársam ellenzéki felelősségről beszélt. A Magyar Szocialista Párt tisztában van azzal a felelősséggel, amelyet ellenzéki pártként is ráruházott a választók bizalma. Mint mondani szokás, a remény ha l meg utoljára. Az elmúlt két év tapasztalata alapján nincs sok okunk a reménykedésre, mégis halványan pislákol a remény bennünk, hogy talántalán ezzel a magatartással sikerül rákényszeríteni a kormánytöbbséget arra, hogy a médiában, a közszolgálati médiu mok területén európai viszonyokat teremtsen. Ha ezt sikerülne elérnünk, azzal nem magunknak használnánk, hanem a magyar demokráciának. Sajnos jele sincs annak, hogy a próbálkozásunk eredményes lehetne.
