Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓTH IMRE (FKGP):
1918 kompromisszumot kötni mindannyiunk érdekében, mert most olyan helyzet állhat elő, hogy egyszerűen nem lesz (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Magyarországon olyan szervezet, amelynek valamennyi társas és egyéni vállalkozással kapcsolatos információja megvan. Nem lesz ho va fordulni! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Tóth Imre, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót. TÓTH IMRE (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági kamarák felada tainak átadásával összefüggő törvénymódosításról, a T/2401esről egyszerűsített formában olyan módon is szólhatnánk, hogy feladatot át a kamaráktól, hova: az önkormányzatokhoz. De az előttem szólók megvilágították, hogy ez lényegesen bonyolultabb folyamat. A törvénytervezet a vállalkozói igazolványok kiadását a körzetközponti feladatokat ellátó önkormányzati jegyzőkhöz rendeli. Ez a megoldás elsősorban a vállalkozók oldaláról egyszerűsíti a vállalkozói igazolvány kiváltásának módját, de más oldalról, a korm ány eredeti szándékainak megfelelően erősíti az önkormányzati körzetközpontok szerepét az igazgatási eljárásokban. Ezzel párhuzamosan felvetődnek - mint ahogy itt a vitában mindkét oldalról elhangzott az előbb - a feltételek biztosításának kérdései: épület , eszköz és személyi feltételek. Kétségtelen, hogy új feladatterheket kapnak az önkormányzatok, de ez természetesen a feltételek biztosítása nélkül nem lenne korrekt, és ezt senki sem akarja. Nézetem szerint azok, akik azt mondják, hogy nulla egységet kell a feladatra fordítani, azoknak ugyanúgy nem lehet igazuk, mint azoknak, akik azt mondják, hogy, mondjuk, maximáltan 10 egységet. Valahol a kettő között lesz az igazság. Az az idézet a belügyminiszter úrtól, amely az imént elhangzott, biztos, hogy felvet b izonyos problémákat, hiszen tudjuk, hogy az okmányirodák kapacitása pillanatnyilag nincs leterhelve, de az útlevélbelépéssel most még ebben az évben és a jövő év januárjában a gépjárművekre vonatkozó okmányokkal feltétlenül le lesz terhelve, tehát valami b ővítésben gondolkodni kell. Ugyanakkor hangsúlyosan vissza kell térni azokra az okokra, amelyek szükségessé tették az új kamarai törvény megalkotását, a kamarai közfeladatok áttekintését, átadását. A '94. évi XVI. törvény egyértelműen a gazdasági kamarák f eladatává tette a vállalkozások, gazdálkodók, termelők egységes nyilvántartását, regisztrációját vállalkozási formánként, tevékenység és termékkibocsátás szerint, valamint az erre a regisztrációra épülő úgynevezett gazdaságszerkezeti nyilvántartások feláll ítását országosan egységes szerkezetben. E nyilvántartások felállítását égetően szükségessé tették az Európai Unió szabványai, ajánlásai, valamint az a tény, hogy sem a termelői, vállalkozói kör, sem az ágazati irányítás nem rendelkezett és sajnos napjaink ban sem rendelkezik az operatív, a gazdasági döntéseket, a termelés szervezését megalapozó információkkal. Ez napjainkban különösen az agrárágazat égető problémája is, az itt kialakult válság egyik alapvető és meghatározó oka az információk, és ezek operat ív áramlásának, rendelkezésre állásának hiánya a termelői, gazdálkodói és az ágazatirányítási szintek között. A korábbi kormányzati döntések a kamarák feladatává tették a vállalkozói igazolványok kiadását, nyilvántartását, ugyanakkor feladatuk volt az őste rmelői igazolványok kiadása, nyilvántartása, a cégbíróságok által szolgáltatott adatok; és meghatározott eljárási rend szerint a társas vállalkozások, szövetkezetek nyilvántartása is. Ezzel az EUszabványoknak, ajánlásoknak való megfelelés volt a cél. Az e urópai uniós ágazati rendszerek a vállalkozások, a gazdálkodók, a termelők teljes körű adatait tartalmazzák, alapját jelentik a támogatások folyósításának, ezek felhasználásának, ellenőrzésének, a termelési kvóták meghatározásának, ellenőrzésének, egyegy ágazat ár- és piaci viszonyai naprakész követésének. Tehát látható, hogy nem egy egyszerű, hanem egy bonyolult folyamatról és jelentőségű ügyről van szó.
