Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET egészségügyi minisztériumi államtitkár:
1861 csökkenés ezer nőre 32ről 29re csökkent. Tehát ez azt jelenti, hogy átlag tizenötévente hattal csökkent. Ha utána megnézzük, hogy 1945től hogyan alakult a helyzet Magyarországon, és megvizsgáljuk azt, hog y persze a némiképpen mesterségesen létrehozott hullámzásokon túl ma hol tartunk a születések számában, akkor azt láthatjuk, hogy '45től '99ig a csökkenés mértéke tizenkettő. Tehát nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon 1945 utántól, mondjuk '56tól, amikor lehetővé vált a terhességmegszakítás mint egy jogilag elérhető eszköz, gyorsabban csökkent volna a születések száma az országban, mint például 1945 előtt. Ez nagyon érdekes, nagyon izgalmas kérdés. Nyilván rendkívül sok elemzést igényel, mert már a század elején az akkori írók is gondolkodtak rajta, hogy miért van ez Magyarországon, hogy milyen pontos okai vannak ennek, és hogy mik voltak a módszerek - ez persze utólag rendkívül nehezen feltárható. Vannak olyan adatok, miszerint ha ennek az időszakn ak az anyai halálozását megvizsgálják, akkor meglehetősen magas magzatelhajtási arányra lehet következtetni, de nem jogi szabályozás mellett. Tehát ez az egyik lényeges kérdés. A másik lényeges kérdés az, amit Magyarország 1950től látható törté nelme, története mutat, amikor nemcsak abszolút számban, hanem a szülőképes korú nők ezrelékében is megnéztük azt, hogy hogyan alakult az abortuszok és a születések száma. Látni lehet, hogy nem egyenes az összefüggés, mert ott, ahol nagyon átfogó intézkedé ssorozattal, 1973 végén egy nagyon nagy családpolitikai csomaggal, új szabályozással, az abortusz új szabályozásával, árának megemelésével 65 ezerrel csökkent a terhességmegszakítások száma, egy év alatt a születések száma nem nőtt ennyire - sajnos. Bár úg y lett volna! Más országok példáját ismertetve, amit Románia példájaként mutattam, nem elsősorban és nem pusztán csak az anyai halálozás miatt, azt gondolom, hogy Románia kivétel abból a szempontból, hogy rendkívül drasztikus, mondhatni, rendőri intézkedés ek kísérték. A Securitate intézkedései kísérték ezeket a tilalmakat, és ezért az asszonyok egy része valóban a legabszurdabb módszerekhez folyamodott. Ezért nőtt meg ilyen mértékben az anyai halálozás. Ez valóban Lengyelországban nem igazolható. Ugyanakkor azt érdemes megnézni, hogy miközben a 23 millió lakosú Romániában a tiltás előtt több mint egymillió terhességmegszakítás történt, tehát arányában messze több, mint Magyarországon... - és nemcsak Románia ilyen ország, az az állítás, hogy Magyarországon ha jtották végre a legtöbb terhességmegszakítást, nem állja meg a helyét, ha a tényeket megvizsgáljuk, ettől persze még rendkívül sok. Ugyanakkor azt is meg lehet nézni, hogy a tiltási időszak alatt nem ennek arányában nőtt a születések száma. Itt van a szüle tések számának görbéje is - tehát nem igazolható itt sem. Nézzük meg Lengyelországot, ahol nem ilyen rendőri intézkedések mellett '93 óta a terhességmegszakítások rendkívül szigorúan szűk körbe vannak szorítva. Kérem, nézzék meg a születések számának alaku lását! Nézzenek rá a görbére! 1993 óta folyamatosan csökken a születések száma. Még egy adat, amiről nem hoztam görbét: a nyugati országokban a terhességmegszakítások szabályozása hosszú évek óta hasonló ahhoz, mint ami Magyarországon is van. A nyugati ors zágokban az anyagi helyzet hosszú évek óta jobb, mint Magyarországon. Az abortuszok száma lényegesen alacsonyabb, mint Magyarországon, feleharmada a magyarországi gyakoriságnak, mondjuk, tíz évvel ezelőtt - amikor készültünk ennek a törvénynek a készítésé re, utánanéztünk. De azokban az országokban, ahol harmadannyi terhességmegszakítás van, ahol lényegesen jobbak az anyagi körülmények, már tizenöt évvel ezelőtt alacsonyabb volt a születések száma, mint Magyarországon. Tehát ha mindezeket az adatokat megnéz zük, akkor egy dolgot biztosan láthatunk: az abortusz szabályozásával az abortuszok számára tudunk hatni, a születések számára nem. Ez egyértelműen igazolható ezekből a példákból.
