Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
1855 jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni." Az Alkotmánybíróság tehát azt mondja, hogy a törvényhozásnak kell ebben a kérdésben döntenie. Teljesen egyetértek Surján képviselő úrral abban, hogy nagyon sajnálatos, hogy ebben az alapvető kérdésben nem adják meg a törvényhozásnak a lehetőséget, hogy a véleményét kifejtse, illetve sz avazás formájában döntsön a kérdésben. Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Kelemen András úr, az MDF képviselője. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. A Surján kép viselőtársam által előadottakban egy nagyon fontos momentumra szeretném fölhívni a figyelmet, amikor a szegénység és az abortusz problémáját együtt elemezte. Hiszen akkor egyértelműen ki kell mondanunk azt, hogy nem szociálpolitikai és főleg nem szegénypol itikai eszköz az abortusz. Ez nyilvánvalóan nem lehet. Viszont ugyanakkor ennek kapcsán képviselőtársam a törvényjavaslat egy lényeges hibájára is felhívta a figyelmet: arra, hogy itt tényleges válságról beszélt, amikor olyan nyomorról, olyan szegénységről van szó, amely közvetlenül gátját jelentheti a gyermekvállalásnak. Ez ténylegesen szociálpolitikai probléma. A válság kifejezés azonban úgy, ahogy ez szerepel a törvénymódosítási javaslatban, egyáltalán nem ezt fejezi ki, inkább elmossa. Hiszen mindnyájan tudjuk nagyon jól, hogy általában a küretek messze túlnyomó száma nem valami elborzasztó nyomor miatt történik, éppen ezért nem igazán várok eredményt attól, ha ártámogatásban részesítjük ezzel kapcsolatosan a terhességmegszakítást vagy az ilyen hatású ta blettákat. Sőt, azt is megjegyezhetjük, hogy a tapasztalat szerint ott van nagyobb gyermekáldás, ahol az anyagi körülmények általában rosszabbak. Azt hiszem, mindez is amellett szól, hogy az ösztönzéssel támogatott felvilágosítás útjait kéne megtalálnunk. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Surján László úr, a Fidesz képviselője. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, hogy Csáky képviselőtársam elővette az Alkotmánybíróság ítéletének ezt a részét. Pontosan arról van szó, hogy már a '92es törvényt megelőző időszakban is ebben a kérdésben ennek a Háznak adott kompetenciát az Alkotmánybíróság. Nem is tehetett mást. Ez a Ház eddig nem vállalkozott arra, hogy ebben a kérdésben döntsön. De itt a probléma! Az Alkotmánybíróságnak általam idézett mondata viszont a törvény jelen formáját egyfajta döntésnek fogja fel, miszerint döntünk amellett, hogy a magzat léte nem emberi lét. Ha ezt így föltennénk szavazásra, na gyon nagy zavar keletkezne, hogy ki hogyan szavazzon. (15.10) Én tehát azt gondolom, hogy ezt a kérdést a magyar törvényhozás előbbutóbb nem fogja tudni megkerülni. Most azért vagyok kénytelen elutasítani a törvényt, mert nincs meg az a lehetősé g, amely '92ben lélektani, lelkiismereti döntési helyzetet produkált, amikor két változat állt a Ház előtt. És az Aváltozat mellett érvelve és szavazva hitet lehetett tenni a mellett a vélemény mellett, hogy a magzat fogantatásától fogva ember. Utána ker esztény lelkiismeretű emberek vagy megszavazták a végszavazáson, vagy nem; például az akkori kereszténydemokrata frakció két változatban szavazott, az MDF is két változatban szavazott - a többiekre fejből nem emlékszem - a végszavazásra (Közbeszólás az SZD SZ soraiból: Az SZDSZ is!) , de a végszavazás megszavazása nem jelentett akkora lelki terhet, mint most, mert megvolt a lehetőség arra, hogy mint képviselő, szavazatommal fejezzem ki a véleményemet.
