Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 12 (133. szám) - Az ülésnap megnyitása - A villamos energiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1803 költségeket. Ezek egyértelműsítése pedig azért sem megkerülhető, mert nem ugyanazok a fogyasztói és engedélyes cso portok kell majd hogy viseljék ezek, azaz az átállási és a befagyott költségek terheit. A piacnyitással elkerülhetetlenül együtt járó terheket csak azok és olyan mértékig viselhetik, akik ennek azután haszonélvezői lesznek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ame nnyiben az 510 milliárd forint körüli összegre becsült befagyott költségeket csak a pár feljogosított fogyasztóra terheljük, úgy meg nem lesz olyan, aki feljogosítottá kíván válni, s így a versenypiac nem fog kialakulni. Jobb lenne, ha valamiféle átviteli illeték vagy átviteli tarifa formájában osztjuk szét ezen költségeket, s nem csak a liberalizáció első lépcsőjének feljogosított fogyasztói közt. 4. A piacnyitás olcsóbb fogyasztói árat rövid távon legfeljebb és jó esetben is csak a legnagyobb ipari fogya sztóknak, azaz az úgynevezett feljogosított fogyasztóknak - és ebből csak 15 lesz az első lépcsőben - fog hozni, a többieknek semmiképp. Sőt! Az átállási technikai költségek szétosztása, az európai árakhoz képest jelenleg még alacsonyabb hazai árszínvonal, a várható infláció és tüzelőanyagáremelkedés miatt bizonyos, hogy a törvény hatálybalépését követő első években a közüzemi fogyasztói ár hangsúlyozottan csak növekedni fog. Ezt nem kellene elpalástolni, ezt meg kell őszintén mondani, nehogy bárki is becs apva érezhesse magát. Nem lenne szabad ezért komoly és végrehajtható kompenzációs elképzelés nélkül elfogadni ezt a törvényt. A kormányt legalább a kompenzációs rendszer kidolgozására kell köteleznünk, az ehhez szükséges alapelvek törvénybe foglalásával eg yütt. Szerintünk a törvénynek köteleznie kell a kormányt, hogy az legalább kormányrendelet szintjén határozza meg a támogatásban részesülő fogyasztók körét, a támogatás igénybevételének feltételeit és mértékét. Számításaink szerint bármely mértékű áremelke dés esetén finanszírozható lenne a befolyó áfanövekmény egy részéből egy szociális tarifa a rászoruló családok részére. A szociális tarifa alkalmazásának feltétele lenne - szerintünk, de lehet természetesen más megoldást is kitalálni , hogy azt az igénylő maga kérje, hogy az az önkormányzatokon keresztül történjen, és hogy a kedvezményezett megfeleljen a kormány által meghatározott feltételeknek. Igaz, hogy ez egy rászorultsági elven működő szociális tarifarendszer lenne, ami talán nem esik egybe a kormány azon, szerintünk igazságtalan eddigi gyakorlatával, ami mindig az alanyi jogosultságon alapult, de a dolog valamiképpen megoldandó. A szociális tarifa a világban elterjedt és bevált gyakorlat. A lényeg az, hogy most már tényleg, a szavak szintjén túllépve , a gyakorlatban működő kompenzációs rendszer életbeléptetése égető feladat. 5. A kapcsolt hő- és villamosenergiatermelés - közismert nevén a kogeneráció - mind közvetlen gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bír. Ezt a nyilat kozatok szintjén - a kormányt is beleértve - mindenki elismeri. A törvényjavaslat szövegéből azonban mindez nem tükröződik. Egyértelművé kell tenni, hogy kogeneráció esetén nem a megtermelt villamos energia pillanatnyi eladhatóságától tesszük függővé az er őmű működtetését, azaz a hőenergia termelését, hiszen ha így lenne, ez települések, településrészek távhőellátását sodorhatná veszélybe. Nem lehet, hogy lakások tömege attól függően legyen fűtve, hogy a hővel együtt termelt villamos energia épp eladhatóe vagy sem. Egyúttal azt is meg kell akadályozni, hogy a kogenerációs erőművektől tömegesen vándoroljanak el, kapcsolódjanak le hőfogyasztók, s létesítsenek rosszabb hatásfokú, környezetszennyező saját kazántelepeket, amely folyamatot egyébként a jelenlegi t orz, az EUországok átlagától nagymértékben eltérő hazai árarányok is ösztönöznek. A távhőrendszerek stabilitása akkor lesz lehetséges szerintünk, ha kisebb fogyasztóknak is lehetővé tesszük már a liberalizáció első szakaszában, hogy a hőenergiát és a hozz á tartozó villamosenergiamennyiséget szabad megállapodás keretében vásárolhassák meg a termelőtől. 6. Lényeges, hogy a közüzemi nagykereskedő az ellátási kötelezettségét meghaladó közüzemi célra lekötött villamos energiát ne az általa preferá lt villamosenergiakereskedőnek érvényesíthesse, hanem csakis tőzsdén, azaz nyilvános piacon, hisz ez az alkalmanként előfordulható villamos energia igen olcsó, mivel csak a változó költségeket tartalmazza, lévén, hogy a fix költségeket, azaz a
