Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1768 Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője: "Mit üzen az Orbánkormány az egészsé gügynek? - III. rész" címmel. Megadom a szót, a Házszabály szerint ötperces időkeretben. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap este a székesfehérvári kórházdráma üzenetéről szóltam, és kár, hogy a miniszter úr akkor nem tudott jelen lenni, mert bizonyára tanulságos lett volna az ő számára is, de nagyon örülök, hogy ma jelen van. Ma rövid mesét mondok az egyszeri szegény lányról. A leánynak azt parancsolta a király, hogy hozzon is valamit, meg ne is. Erre a le ány szita alatt egy galambot hozott, képviselőtársaim, és amikor megérkezett a király elé, a szitát felemelte, a galamb elszállt, így hát hozott is valamit meg nem is. Valahogy úgy érzem, hogy így jár a magyar egészségügy is a miniszter úrral, illetőleg a kormányzattal, csak a történet válik egyre hosszadalmasabbá. Nézzünk néhány példát! A kormány gáláns mozdulattal a háziorvosoknak ajándékozta a praxisukat. Volt öröm a háziorvosok között: tiéd a praxis, magadnak építed! Mára azonban a miniszter úr elkezdte a szitát levenni a galambról. Először is módosította a szűrésre és gondozásra vonatkozó szabályozást, hiszen a háziorvos csak akkor kap teljes finanszírozást, ha bizonyítani tudja, hogy minden hozzá bejelentkezett páciens egészségi állapotát legalább kété vente megvizsgálja, illetőleg dokumentálja, hogy erre kísérletet tett. A szándék üdvös, a megelőzés fontos, csak az az apró szeplő a terv orcáján, hogy ehhez a feladathoz nem rendelt pénzt a tárca. Ha azonban a háziorvos mégis meggyőzi a betegé t, hogy panaszmentesen is menjen el vizsgálatra, akkor saját vesztébe rohan, hiszen a szűrővizsgálat sokkal több időbe kerül, mint például egy gondozott beteg utánkövetése vagy egy akut panasz ellátása. (21.10) És ha eddig tíz perc jutott egy betegre a ren delésen, most majd öt perc idő sem lesz elég, így történt is valami a megelőzésért meg nem is. Nem járt másként a Magyar Orvosi Kamara sem a szakmai kollégiumokkal. A miniszter úr már akkor neki ígérte a kollégiumokat, amikor ő volt a kamara elnöke. Röpke két év alatt, az elmúlt hetekben valóban újjáalakultak ezek a testületek, az orvos szakma legmagasabb szintű jogosítványokkal felruházott, autonóm tanácsadó, véleményalkotó szervezetei. Nézzük meg azonban egy kicsit közelebbről ezt az ajándékot, ezt a régi álmot, ami teljesült az Orvosi Kamara számára! A kollégiumi tagokat a szakma ugyan megválasztotta, de az elnököket már a miniszter úr választotta ki, számos esetben a szakmai javaslatokkal ellentétesen, ugyancsak számos esetben az érintettekkel történt eg yeztetés nélkül. A feladata szerint a szakmai kollégium tanácsadó testület. Kinek is ad tanácsot? A döntéshozóknak, a kormányzatnak, az egészségbiztosításnak meg aki felkéri. Ki ad tanácsot? Nem a kamara, hanem egy testülete. Olyan testülete, amelyet a min iszter és nem a kamara bízott meg a feladattal. Tehát mit is kapott a kamara? Kapott kéthárom tucat olyan testületet, amelyet nem ő választott meg és nem a saját elképzelése szerint. Ezek a testületek a kamara égisze alatt szerepelnek, de annak nincs bele szólása a működésükbe. Amit kapott: joga van működtetni a testületeket. Ha végiggondoljuk a fentieket, ez a működtetés nem jelent mást, mint logisztikai, hadtáp jellegű feladatok ellátását. Ilyen módon a kamara és a kollégiumok történetéről is elmondható, hogy a miniszter adott is meg nem is. Ha végiggondoljuk az egészségügyi bérek emelésének a történetét, ugyancsak ezt mondhatjuk el, hiszen a kormány úgy rendezte az egészségbiztosítás kasszáját, hogy elvileg benne van a 8 százalék béremelés, csak éppen a m ásik kezével annyit vett el, hogy a kórházi menedzsment ne legyen képest azt valóban kifizetni. Tette ezt olyan gazdasági helyzetben, amikor a többlettermelés végre lehetővé tenné a helyzet javítását. A galamb elszállít, a borítékba jóformán nem került sem mi.
