Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 11 (132. szám) - Erkel Tibor (MIÉP) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - "Mi lesz a neve az új zenekarnak?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROCKENBAUER ZOLTÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
1697 Tisztelt Miniszter Úr! Beiktatása előtti meghallgatása alkalmával jeleztem, hogy a zenekarnak első osztályú vezető karmesterre van szüksége, ám azt még mindig nem választhatott magának. Minősége ettől és nem a rázúduló fenyegetésektől változna. Állításomat fenntartom. Kérdéseim: mikor kerül sor a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetési anomáliáinak szakmai testületeivel egyeztetett rendezésére? Mi a minisztérium álláspontja a Fesztiválzen ekar ügyében az összevonást illetően? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Az interpellációra Rockenbauer Zoltán miniszter úr válaszol. Tessék! ROCKENBAUER ZOLTÁN , a nemzeti kulturális öröksé g minisztere : Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön az interpellációjában számos kérdést vetett fel, ezen kérdéseket jól láthatóan a klasszikus zene iránti szeretete köti össze, de valójában különböző dolgokról van szó, amelyek semmiképpen sem tartoznak egymáshoz. Ha megengedi, igyekszem őket szétválasztani. Magyarországon, mint Európában szinte mindenütt, vannak önkormányzati, illetve intézményi fenntartású zenekarok, és létezik egy nemzeti, tehát az állami büdzséből fenntartott együttes. A Nemzeti Filha rmonikus Zenekar a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának az intézménye, amelynek fenntartásáért a minisztérium felelős. Mint ön is jól tudja, nemrégiben hosszas, alapos előkészítés után arra a lépésre szántuk el magunkat, hogy a magyar klasszikus zen e érdekében jelentősen megemeljük, lényegében a duplájára emeljük e zenekar költségvetését, ennek keretében új, magas és teljesítményösztönző bérezést vezetünk be a zenekar tagjai számára. A kormány cserében azt várja el, hogy a zenekar a lehető legszínvon alasabb művészi teljesítményt nyújtsa, amely méltán szerez hírnevet a magyar zenének szerte a világon. Ennek érdekében a zenekar művészeti vezetőjének javaslatára más európai zenekaroknál is alkalmazott módszert, olyan minősítő rendet szándékozunk bevezetn i, amely objektív körülmények között méri a zenekari tagok tudását és teljesítményét. A zenekari tagok minősítésével kapcsolatos rendelet esetében a képviselő urat bizonyára rosszul tájékoztatták, mivel a kinevezett miniszteri biztos és a zenekar választot t vezetői, valamint az ágazati szakszervezet képviselői között többfordulós egyeztetés folyt, amelynek során a tervezet mindkét változatát a tagok írásban is megkapták. Ennek eredményeként kilenc, általuk javasolt módosítást építettünk be a szövegbe. Ebből a dokumentumból a képviselő úr semmi olyasmit nem olvashatott ki, hogy a tárca vagy a kormány a Nemzeti Filharmonikusokat bármely más zenekarral szándékozná összevonni. Meg kell mondanom, felettébb meglepett az ön által hangoztatott felvetés, hiszen ilyes mi még csak javaslat formájában sem került szóba, legalábbis az én miniszterségem alatt nem. A zenekart egyébként a nemzetközileg ismert és elismert Kocsis Zoltán vezeti, és az ő pálcája alatt az együttes egyre kiválóbb teljesítményt nyújt, miként ezt a di cséretekkel általában inkább fukarul bánó zenekritikák is elismerik. Ami a másik kérdéscsoportot, a Budapesti Fesztiválzenekar ügyét illeti, a Budapesti Fesztiválzenekar egyike a kiváló magyar zenekaroknak, ám szemben a Nemzeti Filharmonikusokkal, ez a zen ekar önkormányzati fenntartású intézmény, hasonlatosan más magyar városok zenekaraihoz, tehát nem az állam vagy a kormány felügyelete alá tartozik, fenntartásáról a főváros gondoskodik. Mint önkormányzati zenekar, az állami büdzséből az idén több mint 38 m illió forintos támogatásban részesül, ezenfelül a tárca időről időre segíthet egyegy program megvalósításában, de semmiképpen sem vállalhatja a zenekar eltartását a fenntartó szerv helyett. Ehhez a pénzügyi forrás sem áll rendelkezésünkre.
