Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. április 10 (131. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
1608 Széchenyi István az Önismeret című írásában azt is megfogalmazza, hogy nemcsak a fejede lmeknek, hanem "kivétel nélkül minden embernek hivatása a lakosok testi és lelki szebbítése". 1843ban hírlapi cikkben a legnagyobb magyar kifejti, hogy "az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársának, hazájának, s ezáltal az egész emberiségne k". Széchenyi minden írásában, így Naplójában is sokszor aláhúzza, hogy az erkölcsös magatartás mindenkitől megköveteli a közjóért való munkálkodást. 1858. október 14én Károlyi Györgyhöz írt levelében így fogalmaz a legnagyobb magyar: "Vane más boldogság e földön, mint szolgálni a hont, munkálni hazánk fiaiért, és ezáltal előmozdítani az emberiség végcélját." Széchenyi a Világ című könyvében így nyilatkozik az erkölcsről: "Archimedes egy talpalatnyi helyet kért, hol a földkerekségén kívül megállhasson, s e nagy masszát sarkábul azonnal kifordítja: ... s nekem az Erkölcstudományt engedd csak barátom bevinnem a nép szívébe: örök álláspontom fellelném, s minden más tudományt kiforgatok sarkábul." Mi is, a nemzet képviselői gondolatainkkal, viselkedésünkkel, c selekedeteinkkel legyünk azon, hogy az erkölcsöt bevigyük a nép szívébe is. Ha ez sikerül, munkánk nem volt hiábavaló. (Dr. Kökény Mihály, dr. Horváth János és a jegyzők tapsolnak.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az előbb sem, most sem tudom megkérdezni, hogy a kormány részéről kíváne valaki reagálni az elhangzottakra, miután nincs senki a kormány részéről a teremben. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Békességóhajtó " címmel. Megadom a szót. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg nekem kimondani, hogy a Magyar Országgyűlés jelen ülésszakában kívánatos lehet megállanunk néhány percnyi szimbolikus önvizsgálatra. Ezzel a gondolattal hozom most ide azt az ódát, amit a közelmúltban, 1999. október 23án hallottam a budavári Mátyástemplomban a veszprémi kórus előadásában. A költőzeneszerző: Szokolay Sándor. Az óda címe: "Az Magyarokért Való Fohászkodás". Ebből idézek: "Adj, Uram, e Népn ek békességet, benne rejlő csendességet! Add, Uram, Neki!/ Adj e Népnek bölcsességet, végtelen sok emberséget ezután, Úrunk Istenünk!/ Nemzetünket szolgálhassuk, a világnak példát adjunk ezután, Úrunk Istenünk!/ Ha még megmaradunk ezután is: tisztességben! / Akkor megmaradunk ezután is: Odaadó szeretetben!/ Erényeit kérjük, Úrunk, add vissza! Beszédeit szépítsd, legyen csak tiszta!/ Beszédeit szépítsd, legyen csak tiszta!/ Erkölcsében tedd e Népet naggyá! Ezzel a kicsinyke néppel tégy újra csodát!/ Növeld új ra hitét! Alkotással megmutatván Önmagát!/ Adj e népnek több örömöt, adj több örömöt!/ Imádkozásunkat halld meg! Fohászkodásunkat halld meg! Ámen." Ez a fohász, ennek üzenete, tisztelt Ház, úgy hiszem, soksok jóakaratú ember fohásza lehet közel és távol é ppen napjainkban. Hiszem - Kodály Zoltánnak Virág Benedek versére írott kórusának címét kölcsönözve , hogy "békességóhajtó" emberek milliói Magyarhonban, a Kárpátmedencében és széles e világon hasonlóan fohászkodnak. Békességre és tisztességre vágyakozna k. Bárcsak mi, igen tisztelt képviselőtársaim, példamutatóan tudnánk hozzájárulni ahhoz, hogy a fohász beteljesüljön! Én ehhez kívánok kedves mindnyájunknak indíttatást most, amikor közeledünk mandátumunk félidejéhez. Tisztelt Ház! Megköszönöm, hogy elmond hattam ezeket a jelen lévő képviselőtársamnak (Dr. Takács Imrére mutat.) , hallgatóinknak, ahová szavunk eljut, az Országgyűlés naplójának s ezen a réven a minket követő nemzedékeknek. Már a holnapi naptól kezdve jó lehet ez az ország közérzetének és hírünk nek a világban. Áldás, békesség! Köszönöm. (Dr. Takács Imre és a jegyzők tapsolnak.)
